Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2835 az idejétmúlt pátoszt, mégsem tudom megtenni, hogy ebben az ügyben minden pátosz nélkül foglaljak állást. A haza mindannyiunk közös édesanyja! És rosszul sáfárkodnak a hatalommal, akik megfeledkeznek vagy nem akarnak tudomást venni erről, és alantas indulatokra, például az irigységre építve számítanak arra, hogy a többség majd úgyis elfogadja, sőt helyeselni fog ja a tervezett intézkedéseket. Gyermekekkel szemben nincs és nem is lehet többségi elv. Csak tiszta és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi kategóriák, amiket mindenkinek el kell fogadnia és tisztelnie kell. Mert helyzeténél, életkoránál fogva minden gyermek kis zolgáltatott, erőtlen, védelemre szorul; legyenek bár gazdagok vagy szegények a szülei. Mert igenis a gyermekeken ütnek, őket sújtják, amikor egy részüket meg akarják fosztani a családi pótléktól, illetve el akarják venni azt a támogatást, amit ma Magyaror szágon a családi pótlék jelent, kivétel nélkül, minden család számára. De kiváltképp is elmarasztalandó, sőt nemzetellenes hozzányúlni a családi pótlékhoz egy olyan országban, amelynek népessége fogy, ahol az élet szerves részét jelenti az infláció, megsza kítás nélküli áremelkedéstől szenved a társadalom, és ahol csak maroknyi kisebbség osztályrésze a jólét. És micsoda elgondolás ilyen körülmények között a családi pótlékra való jogosultság jövedelemhatárát 19 500 forintban megvonni, ott, ahol újévkor már ke vesebbet ér a pénz, mint karácsonykor. Nem is szólva arról, hogy az elsődleges létfenntartási cikkek, a nevelési és iskoláztatási költségek, a gyógyszerárak növekedése folytán a jelzett határ a létminimum körül mozog. Kiváló, kormánypárti padokban ülő szak értőtől hallottam, hogy az intézkedés kitalálói csak - és itt a "csak"ot idézőjelbe tenném - a jogosultak 15 százalékát kívánják kizárni a családi pótlékból, így állapodtak meg a már idézett bűvös 19 500 forintos jövedelemhatárnál. Szigorúan erkölcsi és n emzeti alapon állván, számomra ez sem elfogadható és helyeselhető megoldás, és egészen biztos vagyok benne, hogy a jelzett határ közgazdasági szempontból is hibás számításokon nyugszik. Nehezen indokolható, mert nem számol a valósággal, a helyzet bizonytal an és cseppfolyós voltával és a már említett inflációval se. A törvényjavaslatot én nem támogathatom, és tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy emelkedjenek felül párt- és frakcióelfogultságaikon, ne hallgassanak másra, csak a lelkiismeretükre; ne tám ogassák és ne szavazzák meg a törvénytervezetben foglalt intézkedéseket, amelyek - bár a népjóléti miniszter terjesztette azokat elő - semmitől sem állnak távolabb, mint a népjóléttől és attól, amit ez a fogalom úgy nagy általánosságban, a legtöbb ember tu datában jelent, illetve asszociál. (Taps a jobb oldalon.) (12.40) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Szakál Ferenc úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének. DR. SZAKÁL FERENC (KDNP) : Köszönöm szépen, elnö k asszony. Tisztelt Ház! Azt hiszem, egy olyan fontos kérdést vitatunk ma, aminek a nagyságát - annak ellenére, hogy egyetértek az arra vonatkozó kritikákkal is - nem az összeg nagysága határozza meg, hanem a jelentősége. Hegyi Gyula képviselőtársam éppen nincs itt, ő is hivatkozott rá, hogy ő sem - és én sem vagyok - szociálpolitikus. Ebben a Házban annyi kiváló szociálpolitikus van, hogy talán az ember zavarban is van, hogy egy ilyen kérdéshez - mint mezőgazdász - hozzá mer szólni. Mégis úgy gondolom, hog y sokféle szempont elhangzott már, de a leglényegesebb vagy egy nagyon lényeges szempont még biztosan nem hangzott el. Vitatták ma délelőtt ezt a törvényjavaslatot olyan szempontból, hogy a családi pótlék vagy a gyermeknevelés támogatása vajon társadalmi, szociális vagy népesedéspolitikai kérdés. Talán Kis Gyula képviselőtársam érintette leginkább a probléma gazdasági oldalát.
