Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VARGA MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2826 teherbe senki; egy gyerek vagy megszületik, vagy nem, félig nem születhet meg senki; és aki ma nem születik meg, az holnap vagy holnapután, amikor a gazdaság helyzete jobbra fordul, már nem tud szülni. Tehát ezek végzetes, irreverzibilis változások , amelyek átmenetiségével kecsegtetni magunkat igencsak azt a reményt próbálja elhitetni az egyes képviselőkkel, hogy amikor ebben a kérdésben szavaznak, felmenthessék magukat a természeti törvények meggyalázásának lelkiismereti vádja alól, ugyanis ez a tö rvény erről szól. Itt nem szociál- vagy társadalmipolitikai kérdésekről van szó, hanem alapvető biológiai törvényről, a fajfenntartás törvényéről, amely minden élőlénynél megelőzi az önfenntartás törvényét, és csak néhány rövidlátó és hidegvérű hal, eleve nszülő hal falja fel kisdedeit, a fejlettebb, melegvérű emlősöknél ez már nem szokás. Itt pedig ez történik. Itt arról van szó, hogy azt a társadalmi szerződést, ami abból áll, hogy egy falka vagy egy társadalom, egy embercsoport saját fennmaradása érdekéb en gondoskodni köteles az utódairól, azt a klasszikus családmodellt, ami a háromgenerációs családban úgy jelent meg, hogy eltartották a gyerekeket, mert majdan ők tartják el a mai felnőtteket, és mindeközben gondoskodtak az idősökről, ezt a modern társadal om a családról áttette az egész közösségre, az országra, ha tetszik: ránk, az országért felelős képviselőkre. Nekünk kell egy három generációt átívelő gondoskodást megvalósítani annak érdekében, hogy a társadalom fennmaradjon. Ez a fennmaradási kényszer az t jelenti, hogy beruházási pénznek, ráfordításnak kell tekinteni mindazt, amit a gyerekek felnevelésére az egyes ember fordít. Beruházás, amelyet úgy kell megosztani, hogy a jövő érdekében nagyobb áldozatot vállaló gyerekes családokat a társadalom azon tag jai is támogassák, akik nem hozzák meg ezt az áldozatot, mert felélik azt a jövedelmet, amit más a jövő érdekében beruház, ha tetszik, a gyerekek felnevelésére. (12.00) Ez az állampolgári jogon, alanyi jogon járó támogatási rendszer. Tehát nem egy szociáli s kényszer, hanem egyszerű gazdasági kényszer. A társadalom fennmaradásának gazdasági kényszere, és a faj fennmaradásának, az hiszem, hogy bármely társadalmi törvény magasabbrendű emberi nem fennmaradásának biológiai kényszeréből ered. Nem lehet a természe ti törvényeknél. Ráadásul ezt a megoldást oly módon felvezetni, ahogy három hónapja történik, igencsak cáfolja a szakszerűséget, hiszen minden szakértő úgy értelmezi a rászorultság elvét, amit természetesen mi is elfogadunk, hogy a rászorultság egyénre nem értelmezhető. Ez csak csoportra érvényesül. A jelen helyzetben Magyarországon az előterjesztés szerint 20 százalék nem jogosan, nem azért kapja a családi támogatást, mert rászorult, hanem azért, mert a rendszernek ennyi a hibaszázaléka. Húsz százalék, his zen ennyitől ígéri a pénzügyminiszter megvonni a családi támogatásnak ezt a formáját. Tehát van egy 20 százalékos hiba, hogyha csoportrászorultságot érvényesítek, a sokgyerekeseket, a gyereküket egyedül nevelő szülőket vagy a fogyatékos gyereket nevelő cs aládok csoportját. Tény: 20 százalékot hibázik a rendszer. De mennyit fog hibázni az új? Ma a magyar gazdaságban 3040 százalékra teszik a fekete, be nem vallott jövedelmek arányát. Ma a magyar adórendszer, ami a kiszámítás alapja lesz, azt tükrözi, hogy a vállalkozók a létminimum körüli, a minimálbér körüli jövedelemmel rendelkeznek. Tessék elhinni, hogyha az előző feketegazdaságban meg sem jelenő, és a fehér- vagy szürkegazdaságban ily mértékben megjelenő tényleges jövedelmeket tekintjük, akkor ennek a h ibahatára az előzőnél 30, az utóbbinál becsült értékben 20, összesen 50 százalék. Magyarul: egy eddig 20 százalékos hibahatárú rendszerről át akarunk térni egy 50 százalékos hibahatárú rendszerre. Nincs olyan szakember, aki ennek a racionalitását, ésszerűs égét, elfogadhatóságát eddig itt bizonyítani tudta volna, pedig ma, mint mondom, harmadszor vitatjuk a törvényt. Nincs ilyen. Mert
