Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
2761 pellengérre kerül, és meg jelenik a - nem tudom, milyen - nyilvánosság előtt. Ennek a pontos formáját nem tudtuk ugyan kideríteni, és az előterjesztő ott lévő képviselője nem nagyon tudott erről több adatot elmondani. Tulajdonképpen teljes mértékben diszkreditálódik a személyisége. Tudom azt, hogy utána lehet bírósághoz fordulnia, de nagyon szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani: milyen helyzet az, amikor egy ilyen, nyilvánosan meghurcolt személynek a teljesen jogos igazát kereső bírósági eljárá s esetleg másfélkét évvel később ad igazat, milyen módszerek és milyen lehetőségei vannak az elvesztett becsületének a visszaszerzésére. Arra gondoltunk - és erre utalt itt Szigethy képviselő úr , hogy ezt nem lehet jól megfogalmazni, hiszen annak eldönt ése, hogy mikor hamis vagy mikor hamisított egy adat, az természetesen nem az elsőfokú adóhatóság dolga, mint ahogy a világon egyetlenegy büntetéssel, szankcióval járó eljárást lefolytató hatóság sem jogosult arra, hogy nyilvánosságra hozza, mondjuk, a nyo mozó hatóság a nyomozás során szerinte teljesen biztosnak vélt adatokat. Még a kezdőbetűket is kifogásolják néha, hogyha tettenérés esetén valaki rablógyilkossággal kerül őrizetbe vételre. (20.10) Ebben az esetben, úgy látszik, ez a törvény - amelyet nem s zánnak nyomozati jogokkal felruházott, az adózás rendjéről szóló, egyébként kvázi államigazgatási eljárási törvénynek - egyszerűen nem veszi figyelembe azokat az alapvető tényeket, hogy általa hamisnak vagy meghamisítottnak minősülő, tehát adócsalás miatti eljárást is indukáló és erre lehetőséget biztosító esetben, ezt megspórolva, kényelmes helyzetből - a hatalom helyzetéből - nyilvánosságra hozza az egyébként az későbbiek során esetleg ártatlan és mindenféle lehetőséget csak nagyon nehézkesen igénybe vevő ügyféllel szemben a vélt igazát. Úgy gondoltuk - és erre vonatkozott az a módosítás, amely, ha jól emlékszem, az alkotmányügyi bizottság majdnem egyhangú, legalábbis ellenszavazattal nem nagyon vitatott döntése volt , hogy ez nem helyes. Bármilyen fontos szándék is van a mögött az elgondolás mögött, amely egyrészt meg akarja védeni a társadalmat a fiktív és fantomcégekkel történő üzleti kapcsolat létesítésétől, másrészt meg akarja torolni az ilyen cégeknek az adózási morált és minden, az adózás rendjét al apvetően megkérdőjelező magatartását, ez a szándék helyeselhető. De az a mód, ahogy ez itt megfogalmazásra került, ez semmiképpen nem fogadható el. Például a kormány álláspontjának a nem megalapozott voltára az ott lévő kormánytisztviselő azt mondta, ő egy etért azzal, hogy ne lehessen a gépkocsisúlyadó bejelentésének elmulasztása miatt valakit nyilvánosság előtt megszégyeníteni. De először is az volt az álláspontja, hogy ez nem is bejelentkezés, hanem csak bejelentés. Aztán fél óra alatt közös erővel nagyj ából sikerült meggyőzni a szakértőt, hogy bizony ez is bejelentkezés, mert úgy szól a törvény, hogy ami bejelentés, az bejelentkezés az eljárás egésze szempontjából. Erre azt mondta a tisztviselő, hogy jó, de csak akkor ért egyet Brúszel képviselő úr és tá rsai módosításával, ha csak az állami adókra vonatkozik ez a bizonyos szankció. Tehát ha nem állami adó, hanem, mondjuk, önkormányzati adó - például gépkocsiadó vagy súlyadó , akkor ez szerinte is indokolatlan. Ezzel csak azt szeretném megvilágítani, tisz telt képviselőtársaim, hogy mi jogászok - akik jelen voltunk, és ilyen, nem csekély súlyú alkotmányos kérdésekben lényegében egyöntetű álláspontra helyezkedtünk, és nem politikai vagy más érdekek mentén szavaztunk a bizottságban - nem nagyon értjük, hogy l étezik az, hogy ennek a kérdésnek a súlyát nemcsak hogy nem ismerte fel sem a gazdasági bizottság, sem a költségvetési bizottság, de odáig sem jutottak el a felismerésben, hogy legalább egyharmaddal támogatták volna a módosító javaslatot. Mindenképpen szer etném a parlament csekély nyilvánossága előtt - de a jelen levő államtitkár úr figyelmét ez nyilván nem kerüli el - még egyszer és ismételten kérni, hogy gondolják át, akarnake csemegéket az Alkotmánybíróságnak szállítani. Mert mi természetesen jó helyzet be kerülünk az Alkotmánybíróság előtt; és más, a későbbiek során és más törvények kapcsán nyilván szóba kerülő javaslatok el nem fogadása esetén ennek az útját nyilván nem fogjuk elmulasztani. Nem hiszem, hogy a kormány szakszerű munkájának, és egyáltalán a parlamenti többség által esetleg elfogadott
