Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Határozathozatal a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénymódosításáról szóló törvényjavas... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
2751 határidőt kell módosítani, ezek kényszerű tények. Ugyan Kis Gyula képviselőtársam ezt nagyon markánsan kifogásolta, de ha csupán arról volna szó, hogy itt egy határidőt módosítunk, akkor azt hiszem, ez a kifogás nem lenne olyan erős. A gyógyszertárakat akkor kapta meg tulajdonba az önkormányzat, amikor már a szemé lyi jogra vonatkozó törvény ismeretes volt. Tehát mindenképpen világos, hogy ez a tulajdon nem olyan tulajdon. Nem lehet tehát olyan érvet fölhozni, mint ami itt ma már elhangzott, hogy nincs jogunk belebeszélni, hogy egy tulajdonos mit csinál a tulajdonáv al. Itt bizonyítható, hogy ez a tulajdon bizonyos feltételekkel érkezik. Van azonban egy jelentős probléma. Lehet, hogy valós az a gond, hogy bizonyos területeken bizonyos gyógyszertárak ráfizetéses jellegüknél fogva nem üzemeltethetők, nem lesz rá jelentk ező, és talán a fiókgyógyszertárrá való alakításának feltételei sem állnak. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Gyógyszerészek Kamarájával ki lehet alakítani egy olyan konszenzust, ami ezt a problémát valamilyen formában kezeli. De akkor kell ezt a kérdést idehozni, ha ez a konszenzus megszületett. S a magam részéről csak csatlakozni szeretnék az MDFes szónokhoz, hogy bizony, ne teremtsünk olyan érdekeltséget, hogy a gyógyszertártulajdonos önkormányzat saját egyéni anyagi érdekéből inkább közalkalmazottaka t akar látni a gyógyszertárban, mint önálló vállalkozókat. És ezt a Pénzügyminisztérium tisztelt figyelmébe is ajánlom, ahol törekvés van arra, hogy a közalkalmazotti létszámot csökkentsük. Ez bizony egy olyan terület, ahol ezt elég jól meg lehetne csináln i. És azt hiszem, érdemes is megcsinálni. Tisztelt Képviselőtársaim! A táppénzzel kapcsolatos munkatörvénykönyvváltoztatások már bizottsági elnöki minőségemben is szerepeltek. Ezért elnézést kérek a hosszúra nyúlt beszédért. Nem kívánom az önök türelmét t ovább rabolni. Azt kérem, hogy egy nagyon alapos módosítóindítványsorozat járuljon hozzá ahhoz, hogy ezzel a törvénnyel ne bajt csináljunk, hanem jót. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Trombitás Zolt án képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Előrebocsátom, hogy a mostani beszédemet nem a FideszMagyar Polgári Párt által összeállított egészségügyi program és az ez ekkel kapcsolatos vélemények motiválták, hanem teljes egészében a saját magam által gondoltakat mondom el. Nem is több ez, mint egy jus murmurandi az egészség biztosítás kapcsán, és egyáltalán nem kíván a kormányzattal szemben sem irányulni ez a vélemény, nem egy tipikus ellenzéki vélemény kifejtése. Csak itt vagyok hat éve ebben a Házban, és hosszú ideje vitatkozunk a társadalombiztosításról, a társadalombiztosítás jövőjéről, lehetséges megoldásairól. S én, mint magát szabadelvű elkötelezettségűnek tartó e mber, ennek kapcsán néhány véleményemet, néhány gondolatomat, ha megengedik, nagyon röviden megosztanám önökkel. És mivel nem egy párt véleményét próbálom, hanem egy egyszerű képviselő, egy "hátsópadsoros" képviselő véleményét elmondani, ezért talán legjob b az, ha a magam példáján keresztül mutatok be egykét pontot, ami a magyar társadalombiztosításban megvalósul. Csehák Judit képviselő asszony, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke nagyon felkészült beszéde alatt jutott az eszembe, miközben hallga ttam őt, hogy miért is van az úgy Amerikában, hogy annyian ágálnak a kötelező társadalombiztosítás ellen. Persze igaz az, hogy az Egyesült Államokban lényegesen több a szabadelvű elkötelezettségű polgár, mint talán Magyarországon, az én véleményem szerint. Ott nem nagyon szeretik azt, ha az állam olyan dolgokba beszél bele, amelyekbe nemkívánatos, hogy beleszóljon, és olyan dolgokat akar meghatározni, ami nem feltétlenül az ő dolga. (19.30)
