Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2714 Ez csak egy lehetséges jogi levezetés, nagyon sok más jogi levezetés is lehetséges. A dolog lényege az, hogy itt semmiféle probléma nincsen. (Közbeszólások a jobb oldalról.) Sajnálatos módon tehát azt kell mondanom, hogy az én jogértelmezésem és a mi jogértelmezésünk szerint önnek nem kell befizetnie a 20 százalék fölötti részt. Nagyon sajnáljuk! (Taps és derültség a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kö szönöm szépen. Megjelent a monitoromon Lányi Zsolt, független kisgazdapárti frakcióvezetőhelyettes neve. Kérem szépen, a frakcióvezető nincs akadályoztatva, jelen van az ülésteremben... (Derültség a bal oldalon.) .., tehát ön nem tehet észrevételt a frakci óvezetője felszólalásához. Ugyanígy Torgyán József frakcióvezető úr sem tehet észrevételt a saját felszólalásához. (Derültség a bal oldalon. - Dr. Szabó Zoltán: Ez nem jött be!) Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Surján L ászló frakcióvezetőhelyettes úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Rövidebb leszek, így lehet talán előbbre vinni a dolgokat. De van egy gondolat, amit szeretnék elmondani, amel y valójában abból indul ki, hogy Szlovákiában az államnyelvről született egy törvény. Ha körülnézünk Magyarországon és megnézzük, hogy mi történik nyelvünkkel, mondjuk, az újságokban, a rádióban, a televízióban, a közéletben vagy akár az utcán, az üzletek felirataiban, akkor bennünk is megszülethet a gondolat: itt lenne az ideje, hogy törvény szülessék a magyar nyelv védelméről. Ezt a gondolatot egyébként nem magam találtam ki, többen fölvetették már, legutoljára Debrecenben, ahol részben a román oktatási t örvény kapcsán, részben a szlovák államnyelvről szóló törvény árnyékában összejöttek a Nagytemplomban azok, akiket ez a kérdés közelebbről érintett, és ott elhangzott egy beszéd, amely nagyon világosan megfogalmazta, hogy itt lenne az ideje egy, a magyar n yelv védelméről szóló törvény meghozatalának. A mi sajátos helyzetünkben ez a törvény nemcsak a nyelvhelyességről szólna, nemcsak a magyar nyelv kodifikációs gondolata merülne fel benne - mint ahogy ez a szlovák tükörtörvényben benne van , hanem szólhatna arról a magyar állami kötelezettségről is, mely a magyar nyelvnek az élő nyelvként való megtartásáért a határon túl lévő területen ránk hárul. Azt gondolom, ha Szlovákiában egy ilyen típusú nyelvtörvény született volna, akkor ma ez a vita itt, a magyar pa rlamentben nem jön létre. Sajnos az a törvény, amelynek a tervezetét magyarországi és szlovákiai magyar nyelvű lapok ismertették, az elég világosan védi a szlovák nyelvet a kisebbségek nyelvhasználatától. Ez az, ami tragédia - elsősorban a szlovákság tragé diája. Sok mindenről beszéltünk ma, de ez az elem még nem hangzott el: az a törvény, amelyet a múlt héten meghoztak, a szlovák nemzet érdekei ellen szól. Az a heves reakció, amelyet ez a törvény szerte a világon kiváltott, világosan mutatja, hogy Csáky Pál , a magyar kereszténydemokrata mozgalom képviselője valóban nem ok nélkül említette, hogy normális körülmények között Szlovákia jelenlegi külügyminiszterének egy ekkora kudarc után le kellene mondania. Mi itt egymást mondatjuk le vagy szólítjuk fel lemondá sra. Azt gondolom, nem a magyar parlament feladata, hogy más országok, szuverén államok külügyminisztereinek a lemondásával foglalkozzék, de idézni egy ott elhangzott mondatot, azt hiszem, lehet; mint ahogy, ha oda odafigyelünk, egymásra is oda kellene fig yelnünk. Talán belefér ennek a napirend előtti néhány mondatnak a kereteibe az is, hogy egy pillanatra visszautaljak az elhangzott vitára és fölemlítsem, hogy ebben a vitában az ellenzéki pártok konkrét javaslatokkal álltak elő. Ezért nem hiszem, hogy jó f ényt vet a szerveződő hatpárti tárgyalásokra az,
