Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
2708 Ezt az egyetemet egyetlenegy fillérrel sem támogatja a szlovák kormány. Ezt az egyetemet látogattuk meg, és véletlen egybeesés, hogy épp az előző éjszaka fogadta el a parlament ezt a törvényt. Megdöbbent, k étségbeesett, elszürkült arcú emberekkel találkoztunk. Nem kívánom önöknek ezt a találkozót. Remegő szájjal kérdezték, hogy ezek után mi lesz, ki fogja őket megvédeni, mert tudják jól, hogy ez a törvény nem azért született, hogy bárki végrehajtsa, hanem az ért született, hogy erre a törvényre mutatva bárkit bármikor meg lehessen hurcolni Szlovákiában. Elkeseredésük a mai nappal szerintem csak fokozódott. Sokat vártak öntől, miniszterelnök úr, hiszen lehet, sőt nyilván, ön csak tízmillió magyar miniszterelnök e, de akár akarja, akár nem, 15 millióan figyelnek önre. Mit hallhattak ma? A magyarság helyzete az utóbbi hónapokban drasztikusan romlott, a kormány politikája nyilvánvalóan sikertelen, ám ennek ellenére kritizálni nem szabad, mert aki ezt teszi, pánikot kelt, ám ennek ellenére változtatásra semmi ok. Ez után a beszéd után a szlovákiai magyarok kétségbeesése még nagyobb. Miért, és mi az a dilemma, s nem az övék, hanem a mienk, amit meg kell oldanunk? Azok a fórumok, amiket miniszterelnök úr felsorolt, a di plomácia azon műfajai, amit ön említett, alkalmasak lehetnek arra, hogy Magyarország minden lehetséges eszközzel kifejezze tiltakozását, nemtetszését az elfogadott törvény miatt. S reméljük, hogy ez fog történni. De félő - és ezt fejezték ki a múlt héten a szlovákiai magyar pártokhoz tartozó politikusok , hogy a magyar kormány egyszerűen olyannak tekinti ezeket a lépéseket, ami a felelősség áthárítására szolgál, egy kötelező gyakorlat kipipálására, és nem szolgálja a magyar kormány szomszédsági politikáján ak gyökeres fordulatát, mert meggyőződésünk itt a parlamentben, és szerintem a határokon túl is, hogy erre van szükség, gyökeres fordulatra. Nem azt kell folytatni, ami ide juttatta a magyarságot Szlovákiában, hanem alapvető fordulatra, s ilyen értelemben lehet csak kezelni vagy akár támogatni azokat az elképzeléseket, amelyeket ön a diplomáciai élet különböző fórumaira vonatkozóan felvázolt. Amennyiben ez csak egy kötelező gyakorlat letudása lesz, akkor azt gondolom, hogy joggal idézhetjük azt a sort, amit a múlt héten egyébként idéztek is, hogy "növeli, aki elfödi a bajt" - e területen mindenképpen. Mi az, ami a magja, ami a lényege a kormány szomszédsági politikájának megítélésünk szerint, és ami ehhez a csődhöz vezetett? Az, hogy a kormány a szomszédsági politikát leszűkítette az alapszerződések ügyére. Még egyszer el kell mondanunk: meggyőződésünk, hogy alapszerződésnek csak akkor van értelme, ha egy folyamat betetőzése, ha az aláíró felekben kölcsönös a politikai szándék, hogy mindazt, amit papírra vetn ek, be is tartják, és nem pusztán írott malaszt az, amit kézjegyükkel ellátnak. Ez a politika mondott csődöt Szlovákia esetében, és ezt a politikát nem szabad folytatni Románia esetében. Az első és legfontosabb tanulság, amit levonhatunk, hogy más utat kel l járnia a magyar kormánynak a Romániával kötendő alapszerződés ügyében. A második tanulság pedig az, hogy Szlovákiában egy olyan helyzetbe manőverezte magát a kormány, amiből ma már szinte lehetetlen kitörni. Lényegesen rosszabb a Szlovákiával való viszon y diplomáciailag, mint az volt ezelőtt háromnegyed évvel. Én arra kérem önt, miniszterelnök úr, hogy ebben a kérdésben csak akkor határozzon el konkrét lépéseket, ha hivatalosan tárgyalt a szlovákiai magyar pártok képviselőivel, s nélkülük ez ügyben ne teg yen egyetlenegy lépést sem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
