Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
2633 jövedelemtermelő képesség. Úgyhogy ebben a szelvényben egyet tudok érteni az ön által elmondottakkal. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Több képvisel őtársunk neve szerepel a monitoron. Megkérdezem Kiss Gyula Józsefet, Csapody Miklóst. (Mindkét képviselő nemet int.) Nem kívánnak szólni, akkor valami technikai zavar van. Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Bogárdi Zoltán képviselő úr, MDF. BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az adó az a rossz, ami nélkül egyetlenegy társadalom sem tud működni. A kérdés csupán az, ki fizesse. Merthogy az adó fizetésében mindenki egyetért, csak mindenki úgy gondolj a, hogy ő túl sokat fizet, a szomszéd pedig túl keveset. Ezeket a rossz érzéseket oldandó, a törvénytervezetekbe a kormányok befogalmaznak bizonyos alapelveket, így ebbe a személyi jövedelemadó törvénybe is befogalmazott az előterjesztő bizonyos alapelveke t: arányos, méltányos közteherviselés, minden jövedelem adóköteles, kivétel csak az alapelvek figyelembevételével tehető. De hogy ezek az alapelvek könnyebben emészthetők, érthetők legyenek a szavazók részére, bizonyos célokat, jelszavakat is meg szoktak v olt fogalmazni - így tett az MSZPSZDSZkormány is. Ezen alapelvek elhangzottak sokszor, sok helyen, és eléggé fülbemászóak is ahhoz, hogy mindenki megjegyezze őket. Csak néhányat szeretnék idézni: szociális érzékenység, szegénybarátság, beruházástámogatás , a fiatalok esélyeinek növelése, a gazdaság fellendítése és a többi, és a többi megspékelve mindez a feketegazdaság elleni küzdelemmel. Ez helyénvaló is, a gond csak ott van, hogy ezek a célok a törvény szövegében paragrafusba fogalmazva nem jelennek meg, nem találhatók - nem tudom hogy miért. (8.40) Sokkal inkább áthatja ezt a törvényt az a cél, hogy mindenáron, bárkitől, de a 480 milliárd folyjék be a költségvetésbe. Különböző érdekcsoportok, érdekképviseletek érdekeinek megfelelően rángatták a kormányt - és ez sajnos megjelenik a törvényben , és sokkal inkább emlékeztet a nyolcvanas évek visszaosztó rendszerére ez a törvénytervezet, mintsem egy piacgazdaságú ország személyi jövedelemadójára. Átnézve a törvényt, az ember nem csodálkozik, hogy tulajdonkép pen máig sincs kész törvény előttünk. Az imént már képviselőtársam szólt róla, hogy adótábla még nincsen. Két hetünk volt mindössze az egész költségvetés és fióktörvényeinek általános vitájára. Ez, azt hiszem, példa nélküli. Ennek ellenére nem sikerült a k ormánynak a nagy, nyilvános érdekegyeztetéseket lefolytatni az érdekképviseletekkel. Azt is tudom, hogy miért. Elment az idő a nyilvánosan meg nem jelenő, a színfalak mögött tevékenykedő érdekcsoportokkal történő egyeztetéssel. Ez vitte el az időt, ezért t udta csak későn beterjeszteni a kormány ezt a törvénytervezetet. E csoportoknak sikerült is megjeleníteni érdekeiket ebben a törvényben. Csak a könnyebb érthetőség kedvéért, a teljességre törekvés nélkül néhányat szeretnék említeni ezek közül. Akkor, amiko r egy jelentős életszínvonalcsökkenés van, amikor a terhek nőnek, a behajtás szigorodik, teljesen érthetetlen volna egyébként, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelmek mintegy 65 százalékos adócsökkenést élveznek a tavalyi évhez viszonyítva. Ter mészetesen azokról van szó, akik a tőkét kivonják az ingatlanokból, nem azokról, akik ezt befektetik. Ezzel szemben, akik vállalják a most hatályos törvényben is szereplő és az új előterjesztésben is megtalálható lehetőséget, miszerint az ingatlanértékesít ésből származó jövedelmüket lakásépítésre fordítják, rendkívül szigorú elbírálásban részesednek, öt év elidegenítési tilalom sújtja őket. Nem tudom, hogy miért. Hacsak nem azért, hogy a kormány fékezze a
