Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása
2628 Meghagytuk ezt a hírlapíróknak, a glosszaíróknak, és saját felelősségünket ebben a tapasztalt jelenségben nem mértük fel kellőképpen. Azt gondolom, fontos, hogy a Ház szembesüljön azzal - kiki a maga módján, a maga lelkiismerete előtt , hogy mennyi a felelőssége, mennyi a része abban, hogy a polgárok ma már nap mint nap a Parlament elé vonulnak, tüntetnek, demonstrálnak, sztrájkolnak. Mi az oka ezeknek a demonstrációknak? Azon túl, hogy a pedagógusok életkörülményei megalázóak, a könyvt árosok nettó 21 vagy 19 ezer forintot keresnek - és nem sokkal többet az orvosok , és hasonló rossz körülmények között élnek az egyetemi oktatók is. Mi az oka ezen túl? Meggyőződésem, hogy van ilyen oka és ez megfogalmazható: a bizonytalanság. Sajnos, egy etlenegy szakmai csoport, egyetlenegy ágazat sem tudhatja ma, hogy mit hoz neki a holnap, hogy mire kell felkészülni a következő évben, mert ennek a kormánynak, a Hornkormánynak - talán a közúti közlekedés koncepciójától eltekintve - egyetlenegy ágazatra vonatkozóan sincs szakmailag, illetve a kormány által elfogadott koncepciója. Nincs ilyen. A polgárok vagy - ha úgy tetszik - az emberek felteszik azokat a kérdéseket, hogy hová vezet mindaz, amiről itt a pénzügyminiszter úr vagy a Pénzügyminisztérium szól a legtöbbet - a többiek inkább halkabban, csak asszisztálnak hozzá ; hová vezet mindez, mi értelme van mindennek, mi vár rá személy szerint, mi vár az ő szakmájára. Ezeket a válaszokat nem kapja meg. Márpedig furcsa módon az emberek ezekre a kérdésekre v álaszt keresnek, mert nem tudnak olyan bizonytalanságban élni, amely csak a jelen pillanatra kárhoztatja őket. Talán még emlékeznek irodalmi élményükből Mihail Bulgakov "A Mester és Margarita" című regényére; a pokol ott jelen idejű. A pokol azt jelenti, h ogy megfosztattak a szovjet polgárok a jövőtől, mint ahogyan megfosztattak a múlttól is. Csak a jelenben élhettek, és ilyen értelemben a pokol a folyamatos jelen pillanata. Azok a polgárok, akiknek a számára nincs elfogadható jövő egyéni sorsukra vagy szak mai csoportjuk számára remélhető perspektíva - azok számára az élet előbb vagy utóbb elviselhetetlen lesz. És akkor is az utcára fognak vonulni, ha adott esetben tudják, hogy konkrét követelésük esetleg nem állja meg a helyét. A lelkük mélyén érzik, hogy n em maradhat minden úgy, ahogyan most van. De mert nem nyújtott számukra senki perspektívát és fogódzót, ahhoz ragaszkodnak, ami éppen adott, kiki fogja azt, amije van, és nem képes már konstruktív tárgyalásokra, nem képes semmilyen módon megállapodásra. Ö nöktől, tőlünk várják a válaszokat a polgárok, azért küldték önöket ebbe a Házba, a Parlamentbe, hogy válaszolják meg ezeket. A válaszok minőségéről lehet vitatkozni, de az a tény, hogy nem adnak ezekre a kérdésekre válaszokat, meg sem kísérlik azokat, azt gondolom, mindenképpen a mi felelősségünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem mai ülésnapunk programját. Először a személyi jövedelemadóról szóló törvé nyjavaslat általános vitáját folytatjuk és lezárjuk. 12 órakor - a házbizottságon született megállapodásnak megfelelően - a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját lezárjuk. Tájékoztatom önöket, hogy a 30 órás felszólalási időkeretet a frakciók felhasználták, így képviselői felszólalásokra már nem kerül sor. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitáját folytatjuk, és lezárjuk és ezzel fejezzük be ülésünk munkáját. A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása
