Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. RAPCSÁK ANDRÁS, a KDNP
2614 A következőkben talán csak ismertetném a '90. évi C. törvény 9. §át: "Az önkormányzat által megállapított helyi adók mértéke és összege nem befolyásolhatja az önkormányzatok részére a költségvetési törvényben megállapítható állami támogatás jog címét és mértékét." A törvény szövege és a költségvetési irányelvek érezhetően alapvetően ellentmondanak egymásnak, tehát itt a helyi adók stratégiája, filozófiája és célja teljesen mást takar, mint amit a törvény jogalkotója meg a helyi adó fogalma takarn i kíván. A törvényjavaslatban meggyőzően kívánják indokolni, hogy itt az önkormányzati érdekek előtérbe állítása szerepel. Kérem, hangsúlyozom, értem, tudom és támogatom, hogy az önkormányzatok saját bevételeinek növekednie kell. De itt nem erről van szó! Itt arról van szó, hogy a csökkenő vagy legjobb esetben stagnáló központi támogatások helyett a lakossági terhek újabb növekedésével kívánják a működőképességet biztosítani. Arról van szó tudniillik, hogy az állam a feladatok ellátásából folyamatosan kivon ul, és meg kell oldani a feladatok ellátásának egy ilyen lehetőségét. Miért mondom, hogy többszörös adóztatás történik? A legfontosabb dolog, ami idáig megvolt az adórendszerben, s ezt külön szeretném kiemelni: az összevont adóalap adóját csökkenti a magán személyt terhelő és az adóévben befizetett helyi adó összege. Ez, kérem, a jelenleg beterjesztett adótörvényben nem szerepel! Ez egy rendkívül súlyos és veszélyes jelenséget indíthat el, tudniillik egyrészt diszkriminatív, hisz a vállalkozók költségeikből a helyi adókat leírhatják, tehát megint bontjuk, és egymásnak ugrasztjuk a helyi közösségeknek a különböző rétegeit; a másik pedig: a helyi állampolgár az önkormányzati költségvetési szinten már adózott egyszer a helyi adó formájában, itt a jövedelem újabb , még egyszer történő elvonását jelenti a kedvezmény biztosítása nélküli központi adózás. Itt ez egyrészt abszolút diszkriminatív tehát, másrészt egy olyan kitétel jelenik meg, illetve tűnik el ezekből az új adótörvényekből, amely egyrészt megszünteti a ka pcsolatot az adózás rendszerében, másrészt diszkriminatív, harmadik részében pedig gyakorlatilag az önkormányzatok adóztatási lehetőségeit nagymértékben csökkenti. Ezért is teljesen demagógnak lehet azt állítani, hogy ez az adórendelet az önkormányzatok se gítését szolgálja. Ez alapvetően elvágja az önkormányzat adóztatási lehetőségeit. (20.40) A másik dolog, amit el kell mondanom - nem akarok megint, még egyszer kitérni arra, hogy az állampolgárok mennyiben vannak leterhelve vagy hogyan vannak leterhelve , hogy jelenleg a kormány pénzügypolitikájában és gazdaságpolitikájában megjelenik egyfajta sunyiság, megjelenik egyfajta olyan feudális jobbágyi rendeltetés, amely ellen már itt, a helyi adó vonatkozásában fel kell lépni. Mi indokolja azt, hogy a vállalkoz ások között - például a helyi adók vonatkozásában - diszkrimináljunk? Elsősorban a pénzintézetekre és a biztosítási intézetekre gondolok. Nem szükséges külön meghatározni az ő adóztatási formulájukat; vagy együtt határozzuk meg a társaságokkal, vagy pedig, ha különkülön kívánjuk meghatározni, akkor különkülön adótáblát kell rájuk csinálni. Nincs! Különben is eléggé rendhagyó módon a múlt év felében történt ez a változás, ez nyilvánvalóan a törvénynek egy erőszakos keresztülvitele és deformálása volt. Jele ntéktelen bevételkülönbségekről van szó, egész egyszerűen csak egy ilyen feudalisztikus, hierarchikus jelentősége van, hogy megjelenjen: ezek a pénzintézetek, biztosítóintézetek a helyi adó alanyaiként nem kezelhetők a jobbágyok mércéjével. Az adórendelett el kapcsolatban néhány szót szeretnék még szólni a gépjárműadóról, amely azért rendszerében tulajdonképpen nem illik bele a teljes adórendszerbe, hiszen beszedését az önkormányzatok végzik, 50 százalékát pedig a költségvetés átengedi az önkormányzatoknak. A gépjárműadó vonatkozásában az adózás filozófiája az, hogy a gépjárművek rendkívül igénybe veszik a helyi települések közműveit, elsősorban útjait, másrészt nemcsak a helyi településekét, hanem nyilván más településekét is, ily módon az adózás e vonatkozá sban egy kiegyenlítést kíván elérni.
