Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - Varga Mihály (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Határok nélküli Európa a feketegazdaság néhány szereplője számára" címmel - ELNÖK (dr. Salamon László): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Salamon László): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2542 amelyet pár héttel ezelőtt fogadott el a parlament, valóban reális paragrafusok kerülteke bele ebbe a jogszabályba vagy sem. Kérdezem öntől, tisztelt államtitkár úr, hogyan lehet az, hogy útlevélellenőrzés után és vámellenőrzés közben, tehát a vámszervek eljárása alatt léphet meg valaki. Másrészt pedig, reálisnak tartjae azt a veszélyt, hogy a forintkártyák fölhasználása külföldön reálissá teszi azt, hogy különböző, büntetőeljárás alatt álló személyek több héten , hónapon keresztül éljenek akár egy kereskedelmi bank vagy ezen keresztül a magyar állam kontójára külföldön, hiszen ezeket a forintalapú kártyákat bárki korlátlan mértékben fölhasználhatja odakint Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. S alamon László) : Megadom a szót államtitkár úrnak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön sajnos kérdésében talányosan fogalmazott, tehát ebből következőleg én nem voltam abban a helyzetben, hogy konkrétan utánanézzek valamiféle jelentésnek, valójában hogyan is történt ez a határon. Ezért erre most nem tudok visszatérni, ezt becsületesen meg kell mondanom. Valami hamis útlevélről is szó volt egyébként emlékeim szerint, tehát nem összesen csak a hitelkártya vagy készpénz kivitele merült föl a bűnlajstromon konkrétan. Ami az általánosítható összefüggésrendszert illeti - s ezt pont az új devizatörvény kapcsán feszegeti , azt gondolom, az a dolog, ha valaki bemegy egy bankba s egy kártyát vesz, va gy szerződést köt a bankkal akár forintra, akár devizára, akkor ez innen kezdve az ügyfélnek és a banknak az üzleti vállalkozása vagy üzleti megegyezése - ha úgy tetszik , aminek persze lehetnek kockázatai. De természetesen a kockázat nem az államnak a ko ckázata, hanem az adott banknak a kockázata. A bank nyilván meg kell hogy vizsgálja, ki az, akinek egy kártyát a rendelkezésére bocsát. Vannak biztonsági intézkedések, amelyek arra vonatkoznak, hogy valaki csak addig tudjon költeni, amíg a kártyáján fedeze t van, illetve nyilvánvaló, ha ezen túl költ bizonyos limiteken felül, akkor innen kezdve ez már a büntetőjog kategóriájába tartozik, amit nyilván az államnak büntetnie kell. Azt hiszem, önmagában egy ilyen eset nem adhat arra alapot, hogy akkor gondoljuk másképpen át a devizatörvényt. Ez egy olyan eset, ha valaki visszaél - mondjuk - a betétkönyvével, és a postatakaréknál pénzt vesz föl - mondjuk - úgy, hogy egy nullát beír, és többet tud fölvenni, ebből senki nem gondol arra, hogy meg kellene szüntetni a postatakarékbetétkönyvnek az intézményét. Azt gondolom, hogy itt igazán különösebb teendőnk az adott helyzetben ezzel kapcsolatosan általános érvénnyel nincsen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Viszontválaszra megadom a szót képvise lő úrnak. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Tisztelt Államtitkár Úr! Válasza alapján bizonyossá vált az a félelmem, amelyet itt a devizatörvény vitájában elmondtunk, hogy a forintalapú bankkártyák kivitelével bizony ilyen veszteségre nyílik és van lehetőség, hiszen M agyarországon a kereskedelmi bankok többsége állami tulajdonban van. Amelyik bankot ebből a szempontból veszteség éri, az a veszteség az állami tulajdont éri, s az a veszteség az adófizetőket éri. Ebből a szempontból egyáltalán nem megnyugtató az, hogy for intalapú bankkártyát és takarékbetétkönyvet bárki szabadon vihet ki külföldre, hiszen ez, mint a példa mutatja, igen komoly visszaélésekre adhat alkalmat. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
