Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2525 hellyelközzel válasz sem, mert - és hadd fejezzem be szintén Szelényi gondolataival - "az elmúlt másfél évben a neoliberális doktrinerség az egyik oldalon, a kapkodó posztk ádári pragmatizmus a másikon, rohamos gyorsasággal zúzta szét saját választási bázisát. És ez elsősorban nem a két koalíciós párt kára; ők legfeljebb elveszítik a következő választásokat. A tét a hazai gazdasági és politikai élet racionalizálása és konszol idálása." Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A frakciók nagy részének időkerete elfogyott. A Szocialista Pártnak bőven van még van ideje, több mint tíz perce, de az azonnali kérdések és válaszok órájának 14 órakor kellene kezdődnie. Ezért arra kérem azokat a képviselőket, akiknek a neve megjelent a monitoron, hogy a lehető legrövidebb felszólalásokat tegyék. Természetesen a kétpercesekre megadom a szót; elsőként F öldesi Zoltán úrnak, Magyar Szocialista Párt. (Zaj, közbeszólások: Nincs jelen!) Nincs jelen, akkor téves jelzés. Akkor Hegyi Gyula úrnak, Magyar Szocialista Párt, kétperces időkeretben. HEGYI GYULA (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet , igyekszem nagyon rövid lenni. Most, hogy a költségvetési vita végére jutottunk, azt hiszem - valóban kormánypártiak és ellenzékiek , azokat, akik figyelték a vitát, lényegében megkövethetjük, hogy talán túlságosan kevesen voltunk jelen. Az ellenzék rész éről tett azon észrevételekkel viszont nem értek egyet, hogy itt nem folyhatott komoly vita vagy a költségvetés alkalmatlan volt érdemi vitára. Éppen Bogár László tisztelt képviselőtársam hozzászólása jelezte számomra - talán utolsó mondatait, amivel kevés bé értek egyet, leszámítva , hogy itt nagyon sok olyan téma van, amit érdemes megbeszélnünk, megvitatnunk, hiszen az ország problémái nem másfél éve keletkeztek; igaz, nem is öt és fél esztendővel ezelőtt. Úgyhogy, ha ebben a konstruktív szellemben - amel yben ő az ország állapotát elemezte - tudnánk mi, változó kormánypártiak és változó ellenzékiek együtt gondolkodni, akkor talán előbbre jutnánk, mint az olyan kijelentésekkel, hogy ebben az elmúlt másfél évben jutott csődbe ez az ország. Én a csőddel sem é rtek egyet, csak azzal, hogy valóban együtt kellene gondolkodnunk, és azt hiszem, a költségvetés általános vitájának vége felé mondhatjuk azt, hogyha talán nem is voltunk elég sűrűn ebben a Házban, azért sűrűbb gondolatok is elhangzottak. Köszönöm figyelmü ket. (Szórványos taps.) (14.00) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szintén kétperces időkeretben megadom a szót Békesi László úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Csak üdvözölni tudom Bo gár László most már második kitűnő elemzésen alapuló hozzászólását. A fejtegetésekkel is és a következtetésekkel is egyetértek. Két kiegészítő megjegyzésem van. Egyik az, hogy a mindenkori kormányok igazi csapdája az a kettős determináció, amit a világgazd asági átlagtól 20 százalékkal elmaradó hazai teljesítmény - a GDP, mínusz 20 százalék , illetve az elmúlt években bekövetkezett, és most a becslés pontosságát ne vitassuk, valóban százmilliárd dolláros nagyságrendű vagyonvesztés, valamint e kettő - a való di gazdasági teljesítmény és a bázishoz viszonyított végső felhasználás - közötti különbség okoz. Most nem minősítettem a végső felhasználás összetételét, hogy egészséges vagy nem, beruházás, fogyasztás, egyéni vagy közösségi. A kettő közötti diszkrepancia olyan, amely rövid távon szinte lehetetlenné teszi a látványos kitörést, és rákényszerít egy sok tekintetben keserves stabilizációra.
