Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2503 Nincs miről vitatkozni, mert az, amit a kormány elé nk terjesztett, ma nem létező, mert senki sem támogatja. Az ellenzék eleve támadta, és mint kiderült, a kormánypártok sem azonosítják magukat vele, sőt ma már a miniszterelnök úr is elhatárolódik attól. Viszont hogy mi a kormány tényleges akarata ezen a te rületen, azt még mindig nem látjuk, nincs előttünk. Nem tudunk kivel vitatkozni. Nem tudunk egy álláspontot alaposan megvitatni, mert ez az álláspont elelsiklik az ellenzék vitára kész tagjai elől. Így kénytelen vagyok, ha úgy tetszik, napilapok alapján t ájékozódni, hogy mi is történik majd jövőre. Itt olvasom, hogy a pedagógusok jövőre 25 százalékos béremeléssel számolhatnak - mondja Szabó Zoltán államtitkár úr. Kiváló, kiváló, gratulálok! Hol van ennek a nyoma, a fedezete, a kalkulációja?! És miért most kell ezt megtudnunk, hogy ilyen remek tárgyalási pozícióval kezdi majd a miniszterelnök úr által fölkért Szabó Zoltán a pedagógusokkal folyó érdekegyeztetést? S aztán később kiderül, hogy ennek nincs fedezete! 10 milliárd forintról beszélgetnek, vitatkozna k a kormánypárti urak, amiről egy szót se tud a parlament hivatalosan, de jure. Nyilatkozatok vannak, hírlapi viták, hírlapi stílus ezen a területen. Ez az, ami elfogadhatatlan, de nem vesztegetek rá több szót, az elején beszéltünk róla. Azon folyik ma a v ita november közepén, a költségvetés általános vitájának lezárása előtt egy nappal, hogy állítólag a hírlapban megjelenő 10 milliárd forint mire való: végkielégítésekre vagy bérfejlesztésre? Ezt most kell eldöntenünk, 10 milliárd forint sorsát, ilyen módon ! Tessenek komolyan venni mind a területet, mind a parlamentet, mind pedig az érintetteket! A Szakképzési Alapról mint elkülönített alapról eddig nem volt szó. A Szakképzési Alapot akár joggal is illetheti az a kritika, ami nem érintheti az OTKAt és az el őbb felsoroltakat, a tudományfinanszírozásban résztvevőket, hogy a döntési mechanizmusa lassú volt. (12.10) Ezt kétségtelenül javítani kell, de ez nem jelentheti azt, hogy feladjuk azt az elvet, ami a Szakképzési Alap működésében az egyik legfontosabb elv volt, hogy a szakképzést igyekszünk közelíteni a tényleges munkaerőpiaci kereslethez, a munkaerőpiacnak valamilyen hatása legyen a szakképzéspolitika alakítására. Ez pedig csak oly módon valósulhat meg, ha a gazdálkodó szervezetek egyrészt az alapba való befizetéssel, másrészt a szakképzésben részt vevő intézmények közvetlen támogatásával közvetlenül befolyásolni tudják a magyar szakképzés napi alakulását, s ily módon reményeink szerint a hosszú távú sorsát is. Az a tervezet, az a politika, amelyik feladj a ezt a befolyást, az egy nagyon fontos alapelvet ad fel, tudniillik, hogy a szakképzésnek valamilyen módon közvetlen kapcsolatban kell lennie a munkaerőpiaccal, ismernie kell annak igényeit, elvárásait. Ezt nem lehet feladni semmilyen pénzügyminiszteri ce ntralizáció vagy racionalizáció érdekében. Szeretném összefoglalni a mondandómat, mert nagyon sokat vesztegettünk erre. 1. A vita menete, a kormánynak e területen mutatott eljárásmódja nem megengedhető a kérdés súlyához, a pénz nagyságához mérten. 2. A kor mány fejtse ki egyértelműen az álláspontját és lehetőleg tartson is ki amellett. 3. Nem szabad megtéveszteni a közvéleményt látszat számjátékokkal, a normatívák látszatemelésével és az önkormányzatok teljes finanszírozástömegének csökkentéséve l, ahogyan nem lehet ez eljárásmód a felsőoktatás területén sem. 4. Az elkülönített állami pénzalapoknak, ha úgy tetszik egy kalap alá vonása ebben az eljárásmódban tarthatatlan, különkülön kell kezelni, megvizsgálni az eddigi gyakorlatot és az alapok cél ját. Ebben valamennyien egyetértünk, de ennek az eredményét is szeretnénk látni. 5. Olyan helyzetbe manőverezték magukat ma a kormánypártok és a kormány, hogy az oktatás finanszírozását, a pedagógusbérek, az oktatói bérek megoldását tekintve nincs jó és el fogadható megoldás ma szerintem, mely minden igényt kielégít. Ennek a felelősségét mindenképpen vállalni kell. Én azt gondolom, hogy ennek nem az a megoldása, hogy a szakszervezetekkel tárgyal az
