Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2501 költségveté si vitákat. A közoktatás, a felsőoktatás mindig is sok vitát kiváltó, feszültségterhes terület volt; amit jól tudtak a kormány képviselői is. Jól tudták, hogy illő és helyes ezeket a feszültségeket részben előre kezelni, oly módon, hogy megosztják szempont jaikat, kételyeiket, terveiket az e területen dolgozókkal, az e területen érdekelt politikusokkal vagy szakemberekkel. A mai kormány, a Hornkormány e kérdésben máshogy járt el; sőt, szerintem példa nélküli az, hogy nemcsak az érdekegyeztetésben részt vevő felekkel nem osztotta meg céljait, szempontjait, hanem sok esetben a parlamenti képviselők sem tudják azt. Így jártam én is, nem lévén közvetlen kapcsolatom a kormánytisztviselőkhöz. Mind a mai napig nem tudom, hogy a közoktatás területén - azon a terület en, amely egy igen jelentős összeget használ fel az állampolgárok adópénzeiből , a közoktatás területén mit akar a kormány. Egy ellenzéki politikustól nyilván nem várják, hogy dicsérni fogja a kormány szándékait. Az a dolgunk, hogy alaposan megvizsgáljuk, helyénvalóake azok a technikák, elképzelések, amiket a kormány javasol. De egy ellenzéki politikusnak egy szempontja biztos hogy lehet a kormánnyal szemben: hogy legyen álláspontja. Ha nincs álláspontja a kormányzatnak, vagy ha egy adott időben több is v an, akkor ez igen megnehezíti a vita menetét. Igen megnehezíti. Itt van ennek a sokat emlegetett 3/A mellékletnek a sorsa; hosszú hónapokat lehetne erre vesztegetni. De én azt gondolom, jobb a tömörség; botrányos. Botrányos! Ezt nem lehet csinálni! Túl nag y összegről van szó, túl sok embert érint, túl kiélezett a vita ahhoz, hogy ezt a megoldást bárki megengedje magának. Tegnap, tegnapelőtt kapunk kézhez egy gépelt üzenetet, mely szerint az a hetekig várt 3/A melléklet - aminek változataival, egymástól elté rő változataival szamizdatban nyilván megismerkedett már sok képviselő , ez a 3/A melléklet, úgymond, nem létezik, nem is lesz. Tekintse úgy minden képviselő, hogy a költségvetésben eddig beterjesztett és eredetileg csak az év első hét hónapjára számított normatívákat tekinti a kormány ennek a két soros üzenetnek az alapján az egész évre kalkulált közoktatási támogatási rendszernek. Ezzel, ugye, két baj van. Az egyik, hogy ehhez körülbelül 5 milliárd forintot mellé kellett volna tenni, hiszen az év első fe le és az év második fele között ennyi a különbség. (12.00) Augusztus 1jétől közel 5 milliárd forinttal csökkenti az elénk terjesztett költségvetési tervezet a normatív támogatásokon keresztül eljuttatott összegek tömegét. Ennyivel kevesebbhez jutnak majd hozzá a normatívák rendszerén keresztül '96. augusztus 1jétől az óvodák, iskolák, mint amennyit kapnak januártól júliusig. Nem lehet ezt ilyen egyszerűen elintézni, már csak számszakilag sem. De politikailag sem lehet elintézni, mert azt gondolom, hogy mi nden képviselőnek, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, minden polgárnak, aki érdeklődik az oktatás iránt, és minden ebben dolgozó szakembernek, aki adott esetben holnap idejön tüntetni a parlament elé, joga van hozzá, és helyes is, hogy tu dja, mit tervez a kormány, és ne egy később beadandó, a hét során valamelyik képviselő neve alatt futó módosító javaslat legyen a kormány javaslata. Nem ez a kívánatos eljárásmód. Nem akarok erre sok szót vesztegetni, de igen megnehezíti a vita menetét a k ormánynak ez az eljárása. Nézzük, mi az, ami ezen a területen egyértelműen dicséretes és pozitív! Dicséretes az, hogy a kormány a közoktatás normatív támogatását jelentő fejkvótákat, normatív támogatási összegeket megemeli. A baj az, valamennyien tudjuk, h ogy oly módon teszi ezt, mint a közmondásban vagy a mesében szereplő ügyes lány: hoz is valamit, meg nem is, ad is valamit, meg nem is. Hiszen miközben valóban sok esetben igen radikálisan, néhol 140 százalékkal emeli föl, például az óvodai normatívát ez a tervezet, összességében az önkormányzatokhoz eljuttatott összegek az idei 430 milliárdról az előttünk lévő tervezet alapján 414,5 milliárdra csökkennek. Tehát azt gondolom, hogy helytelenül jár el az a kormányképviselő vagy politikus, aki ennek a mérlegn ek csak az egyik oldalát, az egyik serpenyőjében lévő tényeket hangoztatja, mely szerint mennyivel növekednek ezek a normatív támogatási összegek. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy ez az önkormányzatok számára bevételi normatíva, kiadási kötelezettség nélkü l, bevételi előirányzat, és
