Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
247 megmondta a kormány, hogy az országnak olyan súlyos terheket kell elviselnie, amelyekben bizony mindenkinek osztoznia kell. (9.20) Nem esik szó ilyen viták alkalmával arról, hogy itt nem feltétlenül a kormány vagy az állam a diákok partnere . Arról van szó - és a HÖKOSZ javaslatai ezt mindig figyelmen kívül hagyják , hogy a legtöbb javaslatot az egyetemi oktatókkal, az egyetemi apparátussal kellene megvitatniuk, velük kellene megvívni a csatájukat, hogy hogyan lehet a szegényebb sorsú hallga tók javára, esetleg a jobb jövedelemmel rendelkező hallgatók rovására a terheket megosztani. A kétezer forintos havi tandíj nem olyan összeg, ami az állam által juttatott fejenként havi hatezer forintos, diákoknak juttatandó összeghez képest elviselhetetle n lenne. A hallgatói önkormányzatok az egyszerűbb megoldást választják: ott keresik az ellenfelet - ha tetszik , ahol könnyebb megtalálni, hiszen a kormányra könnyebb haragudni, mint saját oktatóikra vagy saját egyetemükre. Köszönöm szépen. (Taps a kormán ypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről "A kultúra súlyos problémái" címmel. Megadom a szót Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úrnak. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előtérben lévő események mellett - mint a megélhetés romlása, amelyre a múlt héten a tűzoltók hívták fel a figyelmet vagy az inkább visszatetszést okozó koalíciós viták - én most egy, a nemzet lelkét, jövőjét veszélyeztető, megkezdődött drámára szeretnék rámutatni: az egyetemes magyarság szemszögéből kívánok szólni a kultúra, az oktatás súlyos, kiáltó gondjai ról. A század elején, amikor a trianoni béke következtében a magyarság nagy része külföldre került, az itthoni kormányzat a művelődés, oktatás terén igen jelentőset alkotott, és ez kisugárzott a határainkon túl rekedt magyarokra is. Most, a század végén, a mikor a határokon túli, egyre fogyó magyarság - a szlovákiai, romániai nyelvtörvények miatt is - szinte halálos szorításba került, a kultúra, a jövőnket meghatározó oktatás ügye itthon is megrendülni látszik. Galánta a magyar dráma sötét állomásává válhat s a Strasbourgba kerékpározó erdélyi fiatalok az egész magyarság jajkiáltását viszik. Itthon is ezt jelzi a bezárásra ítélt borbási iskola, ahol magánlakásban folytatják majd a munkát; ezt kiáltják az utcára készülő egyetemisták is. E téren drámaian toluln ak elénk az események. A pedagógus szakszervezetek vészjelzései, az utcára készülő diákok mutatják, hogy itt is mennyire mélyül a szakadék a hatalom és a társadalom között, s milyen veszélyben van e jövőnket valóban meghatározó terület. S itthon mindez vaj on csak a gazdasági helyzet miatt történik? Mintha a mai hatalom berkeiben még ott kísértene az a felfogás, hogy a kultúra csak felépítmény, a gazdasági helyzet határozza meg. E helyről többször rámutattunk, ez éppen fordítva van: kultúra, megfelelő oktatá si színvonal nélkül nincs gazdasági felemelkedés sem, nincs jövő, nincs európai integráció. Mi az európai értékrend mellett szállunk síkra, amelyben első számú prioritás a kultúra, az oktatás helyzete. DabasSári kalapácsütései nem ezt segítették elő. Megk öveteljük, hogy a kormányzat az európai értékek alapján segítsen ezt a problémát megoldani. Az alapvető kulturális tevékenységek jogalap nélküli, igen magas társadalombiztosítási járulékkal terhelését az ellenzék e Ház falai között nem tudta elhárítani, eh hez alkotmánybírósági döntésre volt szükség. Az alkotóművészet, a könyvkiadás szorongatott helyzete továbbra is fennáll, s a kultúra jajkiáltásai most már nemzetközi kapcsolataink terén is jelentkeznek. Az Európai Unió miniszterelnökeinek a közelmúltban Ca nnesban tartott összejövetelén az országunk szempontjából is igen jelentős Phareprogram régiónk számára történő emeléséről döntöttek. Sajnos, később tapasztalhattuk, hogy a Magyarország számára biztosított keret a korábbi
