Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2452 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Valószínűleg én nem vettem észre időben, hogy jelezte hozzászólási szándékát, elnézé st kérek. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel arra, hogy az írásban előre jelentkezett képviselőtársaink közül - aki itt volt - mindenki elmondta hozzászólását, megkérdezem, kíváne még valaki szólni. Megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak, MDF. DR. SE PSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Sok jelző elhangzott már erről a költségvetési törvényjavaslatról, eggyel hadd gazdagítsam én is az ellenzéki képviselők részéről szinte természetes pejoratív jelzők sorá t: ez egy farizeusi költségvetés. Teljes mértékben és határozottan állítom, hogy nincs olyan ellenzéki képviselő, aki ezzel a költségvetéssel egyetértene, még a rémálmaiban sem. Jól tudjuk, hogy ez a költségvetés szerkezetében torz, eredményét tekintve ped ig folytatja azt a folyamatot, amit '94 júliusában ez a kormány elkezdett, vagyis kárára lesz az országnak. Ezen baljóslatú előzmények ellenére az önkormányzati bizottság ülésén ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájáról tárgyalt a bizottság. A korm ány képviselője az indoklását röviden, velősen és tömören az alábbiakban mondta el, hadd idézzem: "Nem szeretnék különösebb kiegészítést tenni az önök elé terjesztett költségvetési törvényjavaslathoz. Azt a kormány legjobb tudása szerint állította össze, é s azon belül is az önkormányzatok '96. évi, úgymond, szabályozott forrásai is a rendelkezésre álló nemzetgazdasági jövedelmekből és más költségvetési prioritásokból adódóan lettek kialakítva. Tehát nagyon röviden arra szeretném kérni a tisztelt bizottságot , hogy támogassa az általános vitára vételét ennek a törvényjavaslatnak. Köszönöm szépen." Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ennyi volt az, ami a '96. évi költségvetés általános vitára való alkalmassága megtárgyalásakor elhangzott a kormány képviselőjétől. A legjobb tudása szerint, tessék megszavazni, legyen általános vitára alkalmas. Ennél azért többet vártunk volna a kormánytól, és többet vártunk volna a költségvetés tárgyalásakor is, hogy ne nagyon röviden néhány napban - igaz, hogy hosszúra nyúlva , de r ánkerőszakolja ezt a tárgyalási menetrendet. Bár meg lehet érteni a kormány szándékát, ezt nem vitatom, hiszen ha sokszor elmondjuk ugyanazt, amit a Bokroscsomag kapcsán - és utólag nekünk lesz igazunk, mint ahogy akkor is nekünk lett igazunk , akkor az ország lakossága rádöbben, hogy rossz helyen van a kormányzás, az ellenzéket kellene megbízni a kormányzással, nem pedig a jelenlegi kormányt. (Zaj, moraj a bal oldalon.) Igen tisztelt Képviselőtársaim! A farizeusságot indokolnám is. A törvényjavaslat 70. §a azt mondja, hogy a hadiárvákat a hadigondozási törvény alapján megillető úgynevezett egyszeri 50 ezer forintos juttatás esedékessége 1997. január 1je. Az eredeti törvény szerint ez 1995. január 1je volt. Attól az időponttól kellett volna fizetni azok nak a hadiárváknak, akik a szüleiket vagy édesapjukat a II. világháború során vesztették el, és a hadigondozotti ellátást - esetükben a hadiárvai ellátást - az 1940es évek vége felé politikai okból megvonták tőlük. A javukra döntött úgy a korábbi Országgy űlés, hogy utólag egy jelképes térítést kapnak, 50 ezer forintot azért, mert bár hadiárvák voltak, de politikai okból mégsem támogatta őket az ország akkori vezetése. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Elképesztő ez a módosítási javaslat. Elképesztő, hogy att ól a néhány száz hadiárvától, akik szóba jöhetnek, a kormányzat az ötven év utáni juttatást még mindig meg akarja vonni, még mindig ki akarja tolni a fizetési határidőt. A másik oldalról viszont hadd tudja meg az ország, hogy ez a kormány 1994. július 15e és 1995. augusztus vége között - tehát egy év alatt - a miniszterek és államtitkárok gépkocsijainak cseréjére 144 millió forintot költött. Ebből közel háromezer egykori hadiárvának lehetett volna az egyösszegű juttatását kifizetni. Új kocsik, régi sérelme k; ha a kettőt összehasonlítom, azt hiszem, meg lehet állapítani, hogy valóban farizeusi a költségvetés.
