Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TULOK ANDRÁS (MSZP):
2438 Köszönöm. Szájer Józsefnek adom meg a szót. DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz) : Köszönö m szépen a szót, elnök asszony. Nagyon örülök az igazságügyminiszter úr hozzászólásának, hogy a törekvés megvan, és talán a módosító indítványokat vagy valamelyik erre irányuló módosító indítványt a kormány még támogatni is tudja. Ugyanakkor arra szeretné m felhívni a figyelmet, hogy az az emelkedés, amelyről a miniszter úr beszélt, abban igazán új elem az egyedül ennek a 86 új bírónak... (Dr. Vastagh Pál: 186!) ... annak a fele technikai alkalmazott... (Dr. Vastagh Pál: Arra is szükség van a bíróságon!) .., tehát lényegében az 50 százalékát teszi ki a bírói létszám növekedése. Ez fedezi egy részét, a másik része technikai kérdés, hiszen azt a korábban, más minisztériumoknál szereplő fejezetekből bejövő kiadások képezik, amelyek ide kerültek, tehát az emelkedé s sajnos nem olyan nagy, mint ami igazán kívánatos lenne. Úgy gondolom, ez egy olyan kérdés, amelyben valóban nem feltétlenül az ütközés politikáját kellene folytatni annak érdekében, hogy előrébb jussunk. Ahogy az előbb mondtam: ez a közös felelőssége az Országgyűlésnek mint intézménynek a bírósággal, mint önálló hatalmi ággal kapcsolatban. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Előzetes jelentkezés alapján szólásra kö vetkezik Tulok András úr, Magyar Szocialista Párt, szólásra készül Tóth Tihamér úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót Tulok András úrnak. TULOK ANDRÁS (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Utánanéztem az Országgyűlési Tudósítás ok 1989 első féléves kiadványában és szomorúan állapítottam meg, hogy 1989. május 30án, a délutáni plenáris ülés alatt 346an voltak az ülésteremben. Nos, nem azért vagyok szomorú, hogy akkor 346an voltak, hanem azért, mert most vagyunk kevesen. Arról ni ncs adat, hogy hányan voltak a következő napon 14 óra 59 perckor, amikor szót kértem és Szűrös Mátyás szólított hozzászólásra. Hasonló témában beszéltem, mint most fogok. Akkor még nem tudtam, hogy én leszek az a képviselő, aki hiányolja a magyar zászlót a z ülésteremből; és lett zászló, mert várpalotai képviselőtársammal karácsonyra kitűzettük. Azt azonban tudtam, hogy változás előtt áll az ország és azt is tudtam, hogy tragikus, ha az akkori párt- és állami vezetés mellett a nép is a Lajtán túlról várja a segítséget, hitetlen önmaga erejében. Kevés idézetet keretezett be az Országgyűlési Tudósítás, de ezt bekeretezte. Ma, amikor az 1996os költségvetést tárgyaljuk, mindenféle minősítés, jelző elhangzott, de az kevésbé, hogy olyan költségvetést tárgyalunk, a hol gazdasági bajainkra saját erőnk az orvosság, nem a Lajtán túli segítség. Más eszköz - demagógia, az érzelmek, a szenvedélyek felelőtlen felszítása, népámítás, ami el akarja hitetni, hogy a mai iszonyúan nehéz gazdasági helyzetből nem a saját erőnk, önb ecsülésünk a kivezető eszköz. Demagóg, aki csak féligazságról beszél, aki csak azt mondja, amit a nép hallani akar. Szívesen hallana a csökkenő adóterhekről, a növekvő szociális biztonságról, a felszáradó özvegy- és árvakönnyekről. Felelősen gondolkodók tu dják, hogy a dolog nem így működik. Aki felemeli szavát a népnyúzó elvonások ellen, az tegye hozzá, hogy kevesebb adóbevételből kevesebb jut a tűzoltóknak, a rendőröknek, az ózdiaknak, az özvegyeknek és az árváknak. Aki nem tartja kielégítőnek a szociális ellátás színvonalát, az tegye hozzá, hogy magasabb szintű ellátást növekvő költségvetési bevételből lehet teljesíteni, a kettő csak együtt igaz. Egy Széchenyiidézet jut az eszembe, amely elhangzott a tisztelt Házban '89ben: "Minden, ami megtámadtatik, rú g, harap, csíp, bármilyen gyenge is az." - ezt Széchenyi mondta. El kell mondani újra és újra, meg kell támadni az intézményrendszert, a nem anyagi ágakat, az elosztórendszert, hogy az anyagi ágak javára további forrást lehessen biztosítani.
