Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2431 célozta, hogy a fenyegető elvonások minél kevésbé érjék a tárcát, és ezt azzal próbálták megoldani, hogy bizonyos centrális kiadásokat a külképviselet címre raktak át. (16.50) Ez egy zseniális ötlet volt, mert ilyen formában például a kapcsolattartás költségei, a budapesti telefonszámlák is átkerülhetnek egy nehezebben átlátható, részleteiben kevésbé megfogható, a Pénzügyminisztérium számára jobban eldugott területre. De az államtitkár úr ne örvendezzen, nem azért beszélek, hogy még találjon egy kis forrást, ahonnan lehet valamit kezdeni, hanem inkább azt a problémát vetem föl, hogy ilyen formában a külképviseleti tevékenységre rávetítjük azokat a problémákat, amelyek, mondjuk, a magyarországi inflációval kapcsolatosak, amelyek adott esetben egy sokkal alacsonyabb inflációjú ország költségvetési körülményei között kevésbé lennének problematikusak. Az a problémánk, hogy a forint leértékelésének hatása nincs beszámítva a Külügyminisztérium költségvetésébe, szintén rendkívül jelentős. Abb an a korszakban, amikor a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank ügyes háttérösszjátékában a legváratlanabb pillanatban csapott le ránk egyegy forintleértékelés, akkor nem kérhettük számon a költségvetésen, hogy miért nem kalkulálja be azt, hogy az a csúny a Nemzeti Bank majd úgyis háromszor 5 százalékkal csak előjön az év folyamán. Most viszont egy meghirdetett leértékelési politika van, ami azt jelenti, hogy egy olyan rovaton, mint a Külügyminisztérium, pontosan lehetne kalkulálni, és lehet, hogy az én ügy etlenségem, de nekem nem sikerült nyomára akadni annak, hogy ez be lenne számítva. Márpedig, ha már országpropagandáról beszéltünk, ne tessék itt azt gondolni, hogy buta vagy rosszul megírt röplapok osztogatása mellett szeretnék ágálni, de országpropaganda az is, hogy egy magyar diplomata, egy magyar diplomáciai kar működtetése formailag és külsőségeiben megütie azt, amit egy középeurópai országtól el lehet várni. És itt bizony elég sok a probléma. Külföldön járva, diplomatáinkkal elbeszélgetve bizony elé g súlyos panaszok, gondok és rendkívül komoly helytállásra való törekvés figyelhető meg. Azt hiszem, hogy ezek az emberek, akik valahol az ország biztonságának frontvonalán vannak, mindenképpen megérdemelnék azt, hogy nagyobb figyelem irányuljék feléjük és költségvetésük felé kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt. A külpolitika különös fintora, hogy a Külügyminisztérium működésének egyik fő biztosítéka a délszláv háború. Hogy ezen mit értek? A bennfentesek nyilván tudják: a hazánkon átvonuló, elsősorb an török állampolgárok által befizetett vízumdíjakra gondolok. Ez egy nagyon jelentős bevétel, amelynek van egy szépséghibája: nyáridőben érkezik. Márpedig a Külügyminisztérium kiadásai, mint minden költségvetési szervé, havi kényszerűséggel jelennek meg, s ezért ez a fajta kalkuláció bizony nem a legszerencsésebb megoldás. Arról az örvendetes tényről nem is beszélve, hogy előbbutóbb csak rend lesz a volt Jugoszláv Köztársaság területén, és korántsem biztos, hogy ez az újkori, XX. század végi török invázió hasonló mértékű vízumbevétellel fog járni, mint jelen pillanatban. Már az idei év adatai sem igazán lelkesítőek. Éppen ezért némi kincstári optimizmusnak látszik a bevételi terv ezen a téren. S ha még arra gondolok, hogy ez az átvonulás nem kis környezetv édelmi problémákat is fölvet és más irányú károkat okozhat az országnak, akkor bizony itt elég sok bizonytalansági tényező figyelhető meg. Nem érthető viszont - és erről már képviselőtársaim, más fölszólalók is korábban szóltak , hogy a kormány, amikor me ghirdette, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának megszüntetésével átrendezi ezt a dolgot, akkor miért nem ment végig az úton. Végül is mi történt? A tisztelt ipari és egyéb hosszú nevű minisztérium kapott egy újabb feladatot, megkapta a külszolgálat működtetését, ami nyilván - miniszterváltást jelentve - nem volt túlságosan lelkesítő az érintettek számára. Bár én emlékszem az akkori újsághírekre, többen úgy nyilatkoztak a külképviseletek vezetői közül, hogy így nekik ez nagyon jó, mert se mmiképpen nem szeretnének a Külügyminisztériumhoz tartozni. Azonban a modern piacgazdaságok legtöbbikében nem tartanak fönn ilyen kettősséget. Bár tudom, hogy mindenre van példa, a nemzetközi hivatkozás csodálatos,
