Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA LAJOS (MSZP):
2426 De fordítsunk egyet a dolgon! Mitől lenne több, nagyobb igény - mondjuk - bölcsé szekre? Szakemberekkel ellátni a kapuzárás előtt álló iskolákat? Vagy mitől lenne szükség több egészségügyi dolgozóra? Hogy legyen majd kit kirakni a megszüntetett kórházi osztályokról? Kérdés az is, vajon szükségese a bővített jogászképzés. Akkor talán i gen, ha hozzánk is át akarjuk ültetni az amerikai modellt. Azt tudniillik, hogy minden tíz emberre egy ügyvéd jusson, amit az amerikai társadalomkutatók is bírálnak, illetve elmarasztalnak. Hazai nemzetiségeink és az etnikai kisebbségek támogatására 311 mi llió forint van előirányozva. A határon túli magyar oktatás és kultúra támogatására viszont 422,6 millió. A két összeg, elismerve, hogy mindkettő kevés, egymás mellé állítva aránytalannak tetszik. Kiváltképp is, ha tekintetbe vesszük, hogy határainkon túl, de még a Kárpátmedencében a legszerényebb számítások szerint is 3,54 millió magyar él, míg a hazai nemzetiségek száma ehhez képest meglehetősen csekély, az 1990. évi népszámlálás szerint összesen 70 428, ez a népesség 0,67 százaléka, ugyanezen népszámlá lás szerint pedig nem magyar anyanyelvűnek ugyanakkor 152 294 fő vallotta magát. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a magyar állam ne legyen gavallér saját nemzetiségeivel szemben. Legyen! Sőt, magam is ezt tartom természetesnek és kívánatosnak! De ne legyen ugyanakkor szűkmarkú és lovagiatlan az elszakított nemzetrészekkel szemben. Mert ahol nincsenek közvetlen életveszélyben, ott nemzeti létükben, kultúrájukban és nyelvükben támadják, kívánják megsemmisíteni, felszámolni, eltüntetni őket. Ehhez asszisztálunk, nyújtunk tehát segédkezet, ha csak ilyen szerény a költségvetési előirányzatban meghatározott támogatás. Ki lépjen fel ugyanis mellettük, ki tegyen értük, ha nem a Magyar Országgyűlés! Összegezve, tisztelt Országgyűlés, ahogy az elején mond tam, nincs magas véleményem az 1996. évi költségvetési tervezetről. Hitem szerint nem támogatja társadalmi megállapodás, gyaníthatóan a nagy társadalmi érdekérvényesítő szervezetek sem jutottak szóhoz, amikor összeállították. Ha megbántódnak is, ki kell mo ndanom: lényegében nem más az egész, mint néhány akarnok és pénzügyi bürokrata elmeszüleménye, melyet most is a szokásos magabiztossággal akarnak mint egyedül üdvözítő megoldást eladni a magyar társadalomnak. Hiányzik a modernizálásra való törekvés, találh atók viszont jogszabálymódosítások, amelyeket agyafúrt módon építettek be a költségvetésbe, így olyanok is, amelyeknek semmi köze nincs az egészhez. Ilyen például az Alkotmánybíróság budapesti székhelyének kijelölése. Átrágva magunkat a terjedelmes törvén yjavaslaton, keserű szájízzel tettük le súlyos köteteit. Jelen formájában nem tudjuk támogatni, sem elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Mécs Imre, a Szabad Demokra ták Szövetsége képviselőcsoportja nevében, őt követi majd Surján László a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. (Varga Lajos jelentkezik.) Elnézést, közben kétperces reagálásra kért szót Varga Lajos képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. (Mécs Imre: Kedves Elnök Asszony!) Elnézést, kétperces reagálásra megadom a szót Varga Lajos képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. VARGA LAJOS (MSZP) : Elnézést képviselő úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kávássy Sándor a végén összefoglalva azt mond ta - idézem őt , hogy "nincs magas véleményem a '96. évi költségvetési tervezetről". Ehhez képest valóban sikerült elég sok mindent összehozni a bírálatában, amelyben Sztálin jó tanítványai, az akarnok pénzügyi apparátus és egyéb dolgok szerepeltek 16 per cben. Ugyanakkor én nem azért kértem szót, hogy ezt szóvá tegyem, hanem elsősorban azért, mert talán azt mégsem kellett volna megtenni, hogy szegény országgyűlési képviselőket sajnáltassuk a közvélemény előtt és uram bocsá' üdülőt, külföldi tanulmányutak f inanszírozását és ehhez hasonlót kívánjunk, mert az nincs a tervezetben. Úgy gondolom, az országgyűlési képviselők nincsenek rászorulva arra, hogy ön ilyet kívánjon nekik. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
