Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
2423 hely ette a következő kezdettel áll egy szöveg - ismét csak idézem : "Az 1996. évi javasolt bevételi és kiadási előirányzat 54,3 millió forinttal több az előző évinél..." Tovább nem idézem, mert olyasvalamiről van szó, amely igazában csak a "magyarázom a bizon yítványom" műfajában volna értékelhető. Hogy mit is kapnak a főiskolák, végül a mellékletben kell utánanézni. Ha ezek után összegezzük az adatokat, az jön ki, hogy 44 483,4 millió a felsőoktatásunk költségvetési támogatása; de ismét csak külön számítás utá n tudhatjuk meg, hogy mindez csak 0,02 százaléka a kiadási főösszegként megállapított 2056 milliárd 682,2 milliónak, holott mindennek külön számítások nélkül a tervezetből is leolvashatónak kellene lennie. Ami a részletességet illeti, cseppet sem vagyok el égedett azzal, hogy a törvénytervezet tömbösítve, azaz nem intézmények szerint adja meg a támogatási összegeket. Így tehát: tudományegyetemek, agráregyetemek, orvosegyetemek, főiskolák - holott az adózó állampolgárnak igenis joga van a költségvetésből is m egtudni, hogy mit kap, mondjuk, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a József Attila Tudományegyetem, és mit például a Bessenyei György Tanárképző Főiskola. Itt is tehát a már fentebb említett köd, illetve ködösítés... Ezt az eljárást a legmesszebbmenően antid emokratikusnak találom, mert visszaélésekre adhat alkalmat, melegágya lehet annak, hogy az elosztásban részrehajlás és kedvezés érvényesüljön. Még ugyancsak a részletezésnél maradva, megmagyarázhatatlannak és teljességgel érthetetlennek találom, hogy egyed ül a Pénzügyminisztériumnál hiányzik a mellékletekből a dolgozók illetmény- és létszámtáblázata. Nem tudom, ki jogosította fel a beterjesztőt, hogy minderről diszkréten hallgasson, illetve miféle prerogatívája mindez a Pénzügyminisztériumnak és dolgozóinak . A mondottak után szeretnék hangot adni annak a meggyőződésemnek is, hogy teljesen indokoltnak és helyénvalónak találnám, hogy az Országgyűlés költségvetését külön törvény foglalná magában, mert egyedül ez felelhetne meg a parlamentnek felelős kormány esz méjének és gyakorlatának. Így a jelen állapotok szerint ugyanis az a látszat, hogy az Országgyűlés azt kapja, amit a pénzügyminiszter ad neki. Lehet persze, hogy ez a valóságban is így van; de ha így van, annál rosszabb a tényeknek, mert egy valóban demokr atikus országban még a kifogásolt látszat se tűrhető el, sőt kifejezetten elviselhetetlen. Javaslom ezért, szavazza meg a tisztelt Ház, hogy az Országgyűlés költségvetését a jövőben külön törvény szabályozza. Ami a részleteket illeti, nekem már az is szúrj a a szemem, hogy az első alcím a "képviselőtestület" nevet viseli - micsoda jogtörténeti analfabétizmus! Mert bár az Országgyűlés, amelyet Széchenyi István nagyon helyesen és következetesen mindig csak Magyar Országgyűlésnek nevezett, képviselők testülete , mégsem lehet képviselőtestület - se egybe, se különírva , mert a szóban forgó név történetileg és jogtörténetileg is egyaránt lefoglalt. Képviselőtestületnek ugyanis a tanácsrendszer bevezetése előtt a községi és városi önkormányzat választott vezető ségét nevezték. Az első alcímet tehát helyesebb volna egyszerűen csak "képviselők"nek írni, vagy ha már mindenáron ragaszkodunk a korporációs "testület" névhez, képviselők testületéről lehetne beszélni, bár ez így kissé nehézkes volna. Kifogásolom továbbá , hogy az előterjesztésből egyáltalán nem derül ki, hogy milyen pénzek fölött rendelkezik az Országgyűlés elnöke, milyenek fölött az alelnökök, és - ha vannak ilyenek - hogyan és mire használhatják. Egyetlen szó sincs például a jóléti intézményekről, holot t teljesen indokolt volna, hogy az Országgyűlésnek is legyen üdülője, ahol a képviselők és az Országgyűlés dolgozói a jelenlegi öngyilkos hajsza közben szünetet tarthatnak, kipihenhetik magukat, felújíthatják energiájukat. Hasonlóan nem történik említés a művelődésről és a továbbképzésről, pedig a képviselőknek sem árt, ha tanulnak és továbbképzik magukat, körülnéznek a világban, tanulmányutakat tesznek. Nem hiszem, hogy akad józanul és tárgyilagosan gondolkodó ember, aki kétségbe vonná, mennyire fontos, ho gy az országnak magasan képzett politikai elitje legyen - pláne olyan négy évtized után, ami mögöttünk áll, amikor egy meglehetősen alacsonyan iskolázott társaság tartotta kezében az ország
