Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
2418 Szívesen hivatkoznak pénzügyi szakemberek arra, hogy egy gazdaságélénkítő, a restrikciónak ellentmondó folyamat csődbe jutott Törökországban, csődbe jutott Mexikóban, és erre a sorsra juthatunk mi is. Csak elfelejtik elemzéseik során megemlíteni azt, hogy mi a külö nbség Mexikó társadalma, munkára való felkészültsége, munkavégzése, jövedelemtermelő képessége és mi a különbség Törökország munkavégzése, jövedelemképző képessége és termelékenysége között, illetve a magyar társadalom munkamorálja, jövedelemképző és moder nizációs hajlandósága között. Az ilyen távoli, harmadik világbeli összehasonlítások nem mindig vezetnek sikerre. Ott beszélni a társadalombiztosítási járulékok elmaradásáról, ahol soha nem volt a történelemben, egyszerűbb dolog természetesen, mint ott besz élni róla, ahol egy túlfinanszírozott társadalombiztosítás működött. Ezeket átvezetni egy új szisztémába, azt hiszem, csak egy generáció alatt lehet, nem pedig egy költségvetési évben. Ugyanígy alakul majd a bankok helyzete is. Előbbutóbb azok a vissza ne m fizetett hitelek megintcsak arra fogják kényszeríteni a költségvetést, hogy újabban nagy összegekkel mélyen nyúljon a zsebbe, és százmilliárdokat fordítson egy újabb bankkonszolidációra. (15.40) Mindez felveti a kérdést, hogy a pénzügyi kormányzat egyenl ően terítie a társadalomra azokat a terheket, amelyeket viselnie kell. Nemcsak társadalmi rétegekről, hanem az ország regionális tagozódása szerint immár hetvennyolcvan év óta a szerves fejlődést többször megtörő folyamatról lévén szó, ezeknek a terhekne k a zömét, az elnyomorodásnak, a társadalmi ellehetetlenülésnek a zömét az a félkaréj fogja elvinni, amelyik Nógrádtól az ország északi, keleti, déli peremét követve Zaláig tart. Sokszor kiáltottam már e térségek érdekében. Most is kiáltani kell az 1996os költségvetés tárgyalása során. Ezeknek a térségeknek az állampolgárai olyan jövedelempozícióban vannak, hogy már nem terhelhetők ilyen jövedelemcsökkentéssel, ilyen adóterhekkel. S természetesen ezek azok a térségek, amelyek nem tudják majd azokat a kedve zményeket sem igénybe venni, amelyeket ígér a kormányzat. Tessék már nekem megmondani, SzabolcsSzatmárBereg megyében vagy HajdúBihar térségének elmaradottabb részeiben ki fog egymilliárd forint fölötti beruházást eszközölni? S melyik magyar kereskedelmi bank vagy külföldi bank fogja azt megfinanszírozni, amikor, ha 293235 százalék kamatozású államkötvénybe, kincstárkötvénybe helyezi a pénzét, akkor kétszeres jövedelme lehet. A társadalom másik rétegét, másik szektorát, amely meg fogja fizetni ezt a res trikciót, azok a most induló egyéni kisvállalkozók alkotják, akik nem milliárdokkal játszanak, akik nem kettőskönyvelést vezetnek, akik nem ezerötezer alkalmazottat foglalkoztatnak, hanem akik egymaguk kínlódnak vagy családjukkal együtt próbálják meg átvé szelni ezeket a nehéz időket. Persze hogy könnyebb lesz megjósolni vagy megsaccolni pénzügyminiszter úrnak azt, hogy a tiszabecsi garázsboltos milyen jövedelemmel rendelkezik, mint a Mol Rt. jövedelmi pozícióját. Persze hogy ott fog lecsapni az adóhatóság, az APEH, és azt a tiszabecsi kisvállalkozót, illetve ahhoz hasonlókat fogja tönkretenni tízezrével, húszezrével, és keletkeznek majd a perek ennek nyomán, amelyek felduzzasztják az adminisztrációt. Hadd ne mondjam tovább. Egy ördögi kör ez. Olyan ördögi k ör, amelyből nem lehet ezzel a gazdaságpolitikával, ezzel a társadalmi szemlélettel kitörni. S megítélésem szerint nem az az ország a gazdag, amelyben öt nagypénzű, tőkeerős bank van. Az az ország gazdag, amelynek a társadalma gazdag, ahol a családok egyha rmada, fele önállóan meg tud állni saját lábán, s nem szorul állami támogatásra. De nem is fojtja meg restrikcióval az állam. Ez a költségvetés a társadalomnak éppen ezen rétegeit teszi tönkre, az orvosokat, a kisiparosokat, a kisvállalkozókat, a garázsbol tosokat, a kézműveseket, mindazokat, akik felépíthetnék ezt az országot, akik kivezethetnék ebből az állapotól, amelyben van.
