Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2405 Ebbe a körbe tartoznak - ismétlem - az adótörvények, kiemelten a személyi jövedelemadó, illetve annak szabályozási funkciója. Tisztelt Országgyűlés! Nem kétséges, hogy az elkövetkező tíz év sportpolitikájában a sportszféra piaci átalakítása áll majd a prioritások élén. Nem kétséges az sem, hogy rövid távon erősíteni kell a sport védelmét, támogatását, az elért eredmények, létrehozott értékek megtartását. Ahogyan a makrogazdasági szinten az 19931994es világgazdasági regres szióra nem válaszoltunk kellő hatékonysággal, érthető, hogy a sport sem tudott a megváltozott gazdasági viszonyokhoz eredményesen alkalmazkodni. Miközben ugyanis az önkormányzatok részesedése a GDPből csökkenő, ugyanakkor a sportműködést érintő helyi terh ek fokozatosan emelkednek. Terhet jelent a sportlétesítmények romló állaga, az uszodák fenntartási költségeinek ugrásszerű növekedése, végül a diákok - és ez egy pozitívum - örvendetesen növekvő sportérdeklődése, ami a dolog természetéből adódóan új létesí tmények építését igényli. A növekvő terhek ellenére is segíteni kell az egyének és a sportszervezetek kedvezőbb piaci alkalmazkodását, elsősorban - ismétlem megint - az adórendszer segítségével. A sport élvonala, az élvonal egyes elemei az átalakulás nehéz ségei ellenére is világszínvonalon vannak. A probléma tulajdonképpen az, hogy ennek a világszínvonalnak a finanszírozásában közvetve és közvetlenül túl nagy arányt képvisel a közpénz. A sportszféra, főként annak hivatásos része, részpiaca, a nemzetközi ten denciákhoz képest túlságosan is kötődik a költségvetéshez. Ez a tény egyszerre teszi kiszolgáltatottá a sportot, mert ha nem akarja érvényesíteni, illetve nem tudja érvényesíteni érdekeit, akkor összeomlik; de adott esetekben kiszolgáltatottá teheti a korm ányzatot is. (14.30) Erre a bonyolult viszonyra jellemző példa az 1993as pótköltségvetés és az egyesületek adótartozásai egy részének, benne az szjatartozások egy részének elengedése. Ma már tudjuk, ez a lépés, tehát az adóelengedés, nem volt eléggé körü ltekintő, ezért nem is tudott megoldani gyakorlatilag semmit. Tisztelt Országgyűlés! A tervgazdaságból örökölt sportintézményi finanszírozási, irányítási rendszer fenntartását egy piacgazdaságban semmi nem indokolja. Azonban az áttérést a piaci viszonyok é rvényesüléséhez, országos érdekekkel összhangban, mindenképpen segítenünk kell. Erre szolgálnak részben hatpárti, részben koalíciós módosító javaslatok. Az indítványokban szereplő adókedvezmények alig érzékelhetőn érintik az állam bevételeit. A kedvezménye zettség közvetett hatása azonban sokszorosan megtérül majd a magyar sport működőképességének megjavulásában, a sportot érintő központi költségvetési terhek mérséklődésében remélhetően egy középtávú program megvalósulása végén. Köszönöm szépen a figyelmüket . (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Torgyán József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Őt követi Glattfelder Béla képviselő úr, a Fideszből. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szó t. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadó, de maga az egész magyar adórendszer lényege volt eddig az áttekinthetetlenség, a többféleképpen való értelmezhetőség, a bizonytalanság, a véget nem érő viták a különböző a dókérdésekben az adót kivetők és az adóalanyok között. Én úgy gondolom, hogy egyáltalán nincs abban a megállapításban túlzás, hogy ma nincs olyan adószakértő Magyarországon, aki biztonsággal előre meg tudná mondani egy pernek a kimenetelét. Ahány szakértőt kihallgatnak egy ügyben, annyiféle véleményt ad, ahány ügyvéd nyilvánít véleményt, a legkiválóbbak is, ellentétes véleményt alakítanak ki. Ugyanez vonatkozik az adótanácsadókra.
