Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
2381 hogy a költségvetés számára igenis megoldandó feladat az, hogy ezek a kis iskolák ne szűnjenek meg, ne számolódjanak fel. Tehát a költségvetési tervezet ezzel a problémával is szembenéz. Még egyszer mondom, ez persze nem azt jelenti, hogy tejjelmézzel folyó Kánaán lenne az elkövetkezendő időszakban egy kis falu iskolájában. Csak arról van szó, hogy ha a parlament elfogadja ezt a költségvetést, akkor tudo másul vesz egy létező helyzetet, amiről az előbb beszéltem, és kicsit jobb pozícióba hozza azokat az iskolafenntartó önkormányzatokat, amelyek joggal ragaszkodnak - sok esetben csak négy- vagy hatéves időszakra tartó - iskolájukhoz mint a közösség egyik me gtartó erejéhez. A harmadik kérdés, amire választ ad ez a költségvetési tervezet, az a bejárók problémája. Ez látszólag egy szűk körű szakmai probléma, amely azonban sok százezer diákot, szülőt, iskolafenntartó önkormányzatot, önkormányzati képviselőt érin t. Ma egy kisebb város gimnáziumába járó gyerekeknek több mint 5060 százaléka nem a város lakója. Budapesten is iszonyatosan nagy a vonzáskörzet, de így van ez minden város környékén; átlagosan körülbelül 40 százalék azoknak a diákoknak az aránya, akik a középiskolákat egy településen kívülről használják. Ezzel a problémával évek óta ugyanúgy szembetalálkozunk, mint a kistelepülések kis iskoláinak a problémájával, ugyanakkor nincs válasz a problémára. Ez a költségvetéstervezet a múlt vasárnapi kormánydönt és után szembenéz ezzel a problémával akkor, amikor egy úgynevezett bejárónormatívát épít a rendszerbe, amikor azt mondja, hogy azok a települések, amelyek elszenvedik azt a tényt, hogy a magyar iskolaszerkezet olyan, amilyen - tehát a város és vonzáskörze te létező fogalom , ezt a költségvetésben megjeleníti a kormányzat akkor, amikor ezt a bizonyos, körülbelül 1520 százalékos bejárónormatívát megjeleníti plusztámogatásként az önkormányzatoknál. Harmadrészt azt is nagyon jelentősnek tartom, hogy ez a költ ségvetéstervezet szembenéz azzal a problémával, hogy bizony az általános iskola nyolc osztálya nem egységes a költségeket tekintve. Mindannyian tudjuk, akiknek valamilyen közünk van az iskolához - akár szülőként is , hogy az az első időszak, amikor a tan ító néni bemegy egy 2025 fős csoportba, és van még egy napközis tanító is délután, az jóval olcsóbb üzem - ha megint szabad ezt a csúnya szót használnom , mint a felső tagozatnak már szaktanárokat, számítástechnikaszaktantermet, kiscsoportos nyelvi képz ést igénylő folyamatai. A költségvetés akkor, amikor ezzel szembenéz és azt mondja, hogy differenciálni kell az általános iskolai normatívák között, akkor választ ad erre az alapvető problémára is. Egyetlenegy problémára még hadd próbáljak meg a költségvet és számai között kalandozva választ keresni. Már csak azért is, mert november 15én nagyszabású pedagógustüntetésre készülnek, ha nem is az ország, de a szakma képviselői - nem a parlamentben lévő képviselői, hanem pedagógus munkatársak, kollégák. Jómagam azt gondolom, hogy ez a költségvetéstervezet lehetőséget biztosít azzal a körülbelül 10 milliárd forintos tartalékkal, amiről a vita valószínűleg a jövő évben is folytatódni fog, hogy hogyan jusson el a pedagógusokig. A törvénytervezetben benne van az a l ehetőség, hogy egy differenciált pedagógusbérrendezésre, jövedelemrendezésre sor kerüljön '96ban. Tehát akkor, amikor egy egységes, szakszervezeti szempontból érthető és elfogadható, mindenki számára egyformán megjelenő követelés jelentkezik, mondjuk, 25 vagy 18 százalékos béremelés mellett, akkor én azt gondolom, hogy itt a parlamentben - látva a költségvetés mozgásterét - nagyon nehéz emellett kiállni. Ugyanakkor azt gondolom, igenis tudomásul kell vennie a kormánynak és mindannyiunknak a parlamentben, hogy a pedagógusok jelenlegi jövedelmi helyzete nem alkalmas arra, hogy egy közoktatási modernizációs folyamat értelmiségi bázisát szolgálják, tehát lépni kell. De nem biztos, hogy az az egyetlen útja a lépésnek, hogy mindenki számára egyformán, mondjuk, a kár 25 százalékos bérfejlesztést hajtsunk végre. Lehet, hogy ennél sokkal jobb út az - és erről én meg is vagyok győződve , hogy egy differenciált, a tényleges teljesítményeket, az iskola feladatvállalásának mértékét, a lehetőségeket figyelembe vevő, hely i béralkura, az önkormányzat részvételére építő bérfejlesztéspolitikát hozzunk létre, és nem indulunk el abba az irányba - amely
