Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2334 hitelek"re javasolja korrigálni. Miért? Hátha az eredeti a jó: "az általa külföldön levett hitelekre" - ez szerep el a törvényjavaslatban. Hátha ez így jó, és a törvényhozó így gondolta; minden elképzelhető. Ezek után az - inkább szakmai - észrevételek után arról kell szólni, hogy a költségvetés számos, rendkívül súlyos problémától terhes. Itt most nem elsősorban a me galapozatlan előirányzatokról fogok szólni, de ezeket azért föltétlenül meg kell említeni. Az Állami Számvevőszék a véleményében két olyan, igen jelentős tételt emelt ki a költségvetésből, amelyet megalapozatlannak tart: az egyik a privatizációs bevételek, a másik a vámbiztosítékok tervezett összege. Teljesen egyetértek az Állami Számvevőszék megállapításával, nincs mit hozzáfűznöm. De sajnos hasonlóképp megalapozatlan előírások egész sora található. Itt most csak egyet emelek ki. Ilyen megalapozatlanok ugy anis mindenekelőtt a dologi kiadások előirányzatai általában. Ismeretes, hogy a dologi kiadások fedezethiánya már az idén milyen súlyos gondokat okoz a költségvetési szerveknél. Egyes helyeken a bíróságoknak egyszerűen nem volt papírjuk ahhoz, hogy dolgozn i tudjanak, és egész sor más költségvetési intézménynél is rendkívül súlyos, már a működést veszélyeztető anyagellátási, energiaellátási és hasonló problémák merültek föl. Az árváltozások számszerűsítésének hiánya irreálissá teszi az 1996. évi előirányzato kat, és nem nehéz megjósolni, hogy ez már a jövő szeptemberben nyilvánvalóvá és letagadhatatlanná fog válni; egyedül már ennek a következtében a kormány kénytelen lesz pótköltségvetést benyújtani. Ahogy a bevezetőben utaltam rá, az érdekegyeztető tárgyalás ok elmaradása miatt - hiszen még most is csak középstádiumban vannak - a költségvetésnek egész sor tétele bizonytalan. Ezeknek az érdekegyeztető tárgyalásoknak a sorából kiemelkedik a közalkalmazotti bérek tárgyalása. A költségvetés, illetve mellékleteinek a szavai szerint a közalkalmazotti bértarifa A1es, tehát alapkategóriája továbbra is változatlanul 8 500 forint marad. Minthogy ez határoz meg minden közalkalmazotti bért, a költségvetési javaslat befagyasztja, változatlanul az 1995. évi szinten tartja a közalkalmazotti béreket akkor, amikor 1996ra hivatalosan is több mint 20 százalékos inflációt tervez. A változatlan bér és mondjuk, 20 százalékos infláció igen magas reálbércsökkenést és igen súlyos életszínvonalcsökkenést jelent. Valójában azonban az i nfláció lényegesen magasabbra fog alakulni a kormány várakozásánál, és legalább 2025 százalék között fog elhelyezkedni, de ennél magasabb sem elképzelhetetlen. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy a közalkalmazottak életszínvonala, reálbére mintegy a negyedé vel fog csökkenni 1996ban. A versenyszférában - tehát a nem közalkalmazotti, köztisztviselői körben - a kormány 19 százalékos bérfejlesztési lehetőségről tárgyal az Érdekegyeztető Tanácsban. Ez azt jelenti, hogy a kormány a közalkalmazotti réteget a többi alkalmazottal szemben mintegy 20 százalékkal kedvezőtlenebb helyzetbe kívánja hozni. A probléma megértéséhez tudni kell, hogy a költségvetési törvényjavaslatban 1996ra tervezett személyi jövedelemadóbevétel 480 milliárd forintjának 96 százalékát a bérbő l, fizetésből élők adják; ennek pedig több mint 60 százaléka, 277 milliárd forint a közalkalmazottaktól, köztisztviselőktől származik. (8.20) A számokból és az arányokból nyilvánvaló, hogy a kormány 1996. évi költségvetési javaslatában a legszélesebb adófi zetők körének többségét diszkriminálja hátrányosan. Legutóbb az 1995. évi költségvetés tárgyalásakor a Független Kisgazdapárt itt a parlamentben is az állami kiadások csökkentését követelte. Én mondtam el azt a beszédet. Megállapítottuk, hogy az államigazg atás rosszul és drágán működik, túl sok a köztisztviselő, közalkalmazott, és egy részük gyengén is működik. Fölhívtuk a kormányt, hogy radikálisan csökkentse az államigazgatási apparátusát, de ugyanakkor arra is fölszólítottuk a kormányt, hogy a megmaradó és jól dolgozó köztisztviselői, közalkalmazotti réteget a korábbinál sokkal jobban fizesse meg. A közalkalmazotti, köztisztviselői réteg bérének növekvő elmaradása az úgynevezett versenyszférában dolgozókéval szemben kontraszelekcióra vezet, mivel a közszo lgálatot épp a legképzettebb, legtörekvőbb, legszorgalmasabb dolgozók hagyják el, hogy a lassan már nyomorszintre süllyedő jövedelmüknél kedvezőbb anyagi helyzetbe kerüljenek. A kormány ezzel a
