Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
233 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kérdezem önöket: kíváne még valaki felszólalni e tárgykörben? Mivel jelzés nem érkezett, kérdezem miniszter urat, hogy kíváne most válaszolni a vitában elhangzottakra? Nem. Köszönöm. Tisztelt O rszággyűlés! Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra holnap délután kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentk ezett dr. Takács Péter képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Megadom a szót. DR. TAKÁCS PÉTER (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár hetek óta front ül a magyar politikai élet fölött, Nagyida. Csóri vajda és Puk generális lődö zik egymásra a szavakat. Szívesen idézem e nemes párbaj jellemzésére Arany János versének egy szakaszát: "Ezalatt az ágyú dörgemorga folyvást, Nem golyókat lővén - lővén puszta fojtást, Nem kímélik a port, egyre puffogtatnak, Örömére a nagy, nevezetes nap nak." A nagy csatározás közben mindenki leste, várta, mi haszna származik a golyó nélküli puffogtatásból Nagyidának, ennek a szegény, reményét vesztett országnak, a lakosságnak. Azonkívül, hogy mára Nagyidán, de a koalíció fegyvertárában is elfogyott minde n puskapor, és a generálisok, vajdák, egyéb rangú és rendű koalíciós vitézek, várurak, kapitányok és közlegények édes enyelgéssel ölelkeznek az újsütetűnek hitt megegyezések árnyékában, észre sem vették sem a koalíciós, sajnos, az ellenzéki pártok sem, hog y közben egy valóságos bomba robbant. Nem a Belügyminisztériumból eltulajdonított igazolványgyártó masinákra, nem is a HornMečiar titokra, nem is a koalíciós bárdok Hungarotondíjára gondolok, nem is a történelem érettségi tárgyak közüli száműzésének szán dékára, még csak arra sem, hogy a hajdan volt pénzügyminiszter zsákba varrt politikai karrierje éppúgy repült Nagyidáról, mint a mostani puffogtatás közben a szakszervezeti főnök kődobálásra tervezett, katapulttal kiröpített miniszterelnökhelyettessége. K i tudja, ők, volt pénzügyminiszter, volt miniszterelnökhelyettes jelölt lehet, hogy így jártak jól. A bárdok is zenghetik még új kapitányok diadalát. Csalhatatlan jövendőmondók Nagyidán sincsenek. Lehet, hogy ezek a zsákba varrások, kő helyett politikusok at dobáló katapultok, a generálisok és a nagyreményű vajdák vesszőfutásainak előhírnökei. Nagyidán ma semmi sem biztos, semmi sem kiszámítható. Lehet, hogy már zártkörű, szigorúan bizalmas pályázaton el is kótyavetyélték az urak a várat. Erre enged követke ztetni az a tiltakozás, sőt méltatlankodás nélkül száguldó hír, melyet egy bulvár hetilapból röppintett világgá a magyarság érdekein és független államiságán fáradhatatlanul munkálkodó közszolgálati rádió. Milyen öröm, hogy még ma sincs sajtótörvényünk. He lyette van Nagyidánk. A hír a következőképpen hangzott: "Az elmúlt napokban lázas háttértevékenység folyt, amelyben a külföldi diplomaták is aktívan részt vettek. A NATOországok vezető képviselői nem csináltak nagy titkot abból, hogy érdekeltek a koalíció fentmaradásában. Körbejár egy forgatókönyv a nagykövetségeken." Eddig az idézet. Íme a laphír, amelyiket szeptember 3án nem győzött elégszer sugározni a rádió. A hír szerint Magyarország - aki valaha olvasott már diplomáciai szöveget vagy tanult történel met - legalább félgyarmati ország. Igaz, most már nem Moszkvában, hanem a NATO
