Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
2320 visszafordított magyar változata. Egyetértek a kérdéssel, csak egy szerencsésebb megfogalmazást javaslok. Végezetül a kérdőívekkel kapcsolatos problémák tová bbi taglalása helyett - mert a Cnél lesznek még komolyabbak - szeretnék rátérni az utolsónak, harmadikként említett kérdéskörre: a nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása és vezetése, valamint a felhatalmazó rendelkezések; törvényszövegszerűen a 11. § (6) bekezdése, valamint a 77. § 2/c pontja. Az első azt mondja, hogy "a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter irányítja az állami szervektől származó, az ország nemzetbiztonságára vonatkozó információk elemzését, értékelését, valamint az e tárgyú kormányzati döntéselőkészítést támogató munkát". Látható, hogy ebben a mondatban kifejezésre jut: egy ilyen szakmai döntéselőkészítő, értékelő munkára, ennek a kereteinek a biztosítására szükség van, de ezt a tevékenységet az ezeket a szolgálatok at irányító miniszter irányítja. Emellett - szándékosan nem azt mondom, hogy ezzel szemben, hanem egyelőre emellett - a felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazó 77. § c) pontja viszont azt mondja, hogy "felhatalmazást kap a kormány, hogy határozatban megáll apítsa" - figyelem! az előző esetben a miniszter irányít, dönt, vezet stb., itt viszont a kormány kap arra felhatalmazást, hogy határozatban, tehát kormányhatározati szinten megállapítsa - "a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb állami szerv tájékoztató t evékenységének rendjét, valamint a nemzetbiztonsági információk értékelésének, hasznosításának szervezeti kereteit és részletes szabályait." Itt véleményem szerint el kell dönteni, hogy milyen mértékben, milyen keretek között, összetételben, milyen irányít ási, vezetési szinten, milyen testületi formában, milyen kontroll mellett, milyen gyakorisággal - és sorolhatnám - rendelődik alá a politikai vezetésnek, tehát a tárca nélküli miniszternek - vagy majd később az ő tevékenységét kiegészítő kormányfőtanácsad ónak, ombudsmannak és a többi - ez a munka. Magyarul: kelle, és ha igen, milyen formában, milyen szilárdan, milyen keményen nevesíteni ezt a fajta rendkívül fontos politikai, szakmai elemző munkát. Mindenki tudja, hogy a döntéselőkészítéshez rendkívüli g yorsaság és alaposság szükséges egyidejűleg. De azért is fontos ez, hogy a mindenkori tárca nélküli miniszter nehogy úgy járjon, mint Alekszandr Szolzsenyicin beszédes című, "A pokol tornáca" című művében az illető, akit idézek: "Foma Gurjanovics anélkül i s értett az irányításhoz, hogy ismerte volna az általa irányított szakterületet. Régen megtanulta, hogy ehhez csak ütköztetni kell a hozzáértő beosztottak véleményét, s ily módon irányítani. Mint most is, összevont szemöldökkel körültekintett és megkérdezt e: Nos, hogy állnak? - És ezzel arra kényszerítette a beosztottjait, hogy nyilatkozzanak." Tehát nagyon fontos, hogy ezek a nehézségek, ezek a feszültségek elkerülhetőek legyenek. Természetesen minden mindennel összefügg, és az élet nem tesz mást, mint hog y az irodalmat másolja... (Derültség.) .., de nagyon kívánom, hogy a foma gurjanovicsok távozóban legyenek a cégektől - amennyiben még vannak. De komolyra fordítva a szót: ennek az elemző munkának, ennek a bázisnak a tevékenysége feltétlenül á tgondolandó, védendő, megalapozandó, és persze minőségileg fejlesztendő. A kérdések végén - amelyek immár, azt hiszem, inkább a részletkérdések sorába tartoznak - még egyszer arról szeretnék szólni, hogy ez a törvény egyszerre szól a magyar társadalom, a M agyar Köztársaság és a magyar nemzet biztonságáról. Éppen ezért - természetesen azon túl, hogy minden szónak rendkívüli jelentősége van ebben a törvényben - fontos átgondolni talán azt is - és itt csak elképzelésem, elgondolásom lehet, nem vagyok jogszabál yszerkesztő , hogy számos fogalmazásbeli átfedés, no nem a hatáskörök érintkezése, hanem úgymond, a munkaköri leírások számos azonossága nehezíti talán az eligazodást. De ceterum censeo, azzal szeretném befejezni, hogy persze a kérdés akkor áll előttünk m ajd világosan, ha ezeknek a szolgálatoknak a tevékenysége az ideálist megközelítő lesz, másrészt pedig, ha közös erővel a valóban számos jogalkotási nonszenszt tartalmazó törvényünk eljuthat majd oda, hogy a javításokkal végre az évek, évtizedek óta rendez etlen helyzetet orvosolja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
