Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2280 mert egyrészt magánszemélyek, és ha magánszemélyek, akkor nem lehet őket semmiképpen sem ebből az adójóváírásból kirekeszteni. Azt el tudom fogadni, hogy mint vállalkozókat ki lehet rekeszteni, de hát ők mint magánszemélyek is szerepelnek! Tehát ilyen módon alkotmányossági aggály is létezik ezzel a tétellel kapcsolatban. De hát egyáltalán, amint hallottuk, az szjatáblázat még képlékeny, és nem tudjuk, végül is hová fog vezetni az ÉTmegállapodás. Tehát ezt az egész helyzetet csak akkor lehet igazán megtárgyalni, ha megismerjük az új adótáblát, és annak nyilván lesznek ilyen összefüggései is, hogy kik vehetnek részt majd ebben a jóváírásban. Tehát ezt pillanatnyilag át kell ugranom, de jeleznem kell, hogy ez egy olyan diszkrim ináció, amely ellen mindenképpen tiltakozunk, és amely lehet, hogy tényleg az Alkotmánybíróságnál fog kikötni. A beruházásaik elszámolása: Említettem azt az elmúlt rendszerbeli nagy vívmányt, hogy akkor sikerült az egyéni vállalkozók részére biztosítani az t a TASZszámlát, amit máig is visszasírnak. Nos, ezt is üdvözöljük, hogy tulajdonképpen a pénzügyi kormányzat is eljutott arra a felismerésre, hogy itt valamit lépni kell; benne is van a törvényjavaslatban - ha nem is olyan formában, de valamiképpen benne van. Ugyanakkor - és ez megint a személyi jövedelemadó és a társasági adó közti differencia - ez a megoldás nem tudja helyettesíteni azt, hogy ők, amennyiben a társasági adó körébe továbbra is bejelentkezhetnek - mert tegyük fel, hogy ez így lesz , ott a 18 százalékos társasági adó megfizetése után beruházhatnak. Ez nem tudja azt helyettesíteni azon terhek miatt, amelyek ezt a réteget - éppen a személyi jövedelemadó körébe való kerülésük miatt - terhelik. Ez a kettő tehát nem azonos. (14.20) Amint már eml ítettem, a társadalombiztosítási járulék adójellegűen funkcionáló teher az egyéni vállalkozóknál, aminek nincs meg a megfelelő pandanja a társadalombiztosítási szolgáltatások terén. Ezt mindenki tudja évek óta, és gondolom, ez a felismerés vezette a pénzüg yi kormányzatot arra, hogy most már tényleg elinduljon ennek a csökkentésére valamilyen módon. Igen ám, de az a javaslat, amely szerint a munkaadóknál csökkentés lenne, a munkavállalóknál pedig növelés, ennél a sajátos rétegnél tulajdonképpen nem jelent vá ltozást, mert mind a kettő őket terheli. Általában sajátos béralku van az alkalmazottakkal kapcsolatban, és ezeket a béreket nekik bizony majd úgy kell kialakítaniuk - ezt diktálják a piaci körülmények is , hogy végül is őket fogja ez terhelni; a munkavál lalóik után az emelt járulék természetesen be lesz fizetve, de lényegében ez is az ő terhük. Nem jogilag és formailag, de lényegében. Régi gond a szakmunkástanulóképzés kellő ösztönzése. A szakmunkástanulóképzés itt a jövőt jelenti. Nem szabad elveszíten ünk ezeket az igen fontos szolgáltató szakmákat, de a termékelőállítókat sem. A szakmunkástanulóképzés a fejlett piacgazdaságokban is rendkívül fontos terület, és az egyéni vállalkozók tulajdonképpen az államtól állami feladatot is átvállalva képeznek na gyon jó szakmunkásokat - ismeretes ez a helyzet , de egyre inkább csökkenő mértékben. Itt is fel kell említenünk, hogy az adóalapcsökkentés, amely a tervezetben van, a 2000 forint/hó, valószínűleg kevésnek fog bizonyulni. A következő dolog a kamarai tagd íj problémája. Ismeretes, hogy az 1994. évi LXXXII. törvény 26. §a - ez már egy elfogadott rendelkezés - megváltoztatta azt a korábbi helyzetet, hogy a kamarai tagdíj az adóból leírható, tehát lényegében megtérülne, és csak költségként ismeri el. Mi ismét fölvetjük azt, hogy a kamarai tagság kötelező léte mellett - ismeretes, hogy kötelező; ilyen kamarai törvényt fogadott el a parlament, amivel egyébként mi is egyetértettünk - szükséges az, hogy ha már egyszer kötelező, akkor a tagdíj tulajdonképpen ne jel entsen pluszterhet. Márpedig ha csak költségként lehet elszámolni, akkor ez pluszterhet jelent. Ezért tájékozódásunk szerint minden területen, ahol kamarák vannak kötelező tagdíjjal, nagyon sokan mondják azt, hogy hiába kötelező, nem lépnek be, mert ezt a pluszterhet nem vállalják ilyen nehéz körülmények között. Ezért úgy véljük, hogy ildomos lenne ennek a hatályon kívül helyezése is.
