Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAKY GYÖRGY (SZDSZ):
2274 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, de Balsay képviselőtársamra számítottam, ezért nem foglaltam helyet itt oldalt, hogy előbb tudjam kezdeni. Magyarország ön kormányzata és lakossága 1990ben szembesült először a helyi adó gondolatával. Egy évvel később pedig a gépjárművek megadóztatásáról döntött az Országgyűlés. Az addigi hazai gyakorlattól eltérően, a helyi adókhoz hasonló módon önkormányzati hatáskörbe utal va ennek az adófajtának a kivetését. A két törvény megfelelt annak a törvényhozási elképzelésnek, hogy a helyi közösségek az önkormányzati törvényben megfogalmazott települési önállóság, a részleges anyagi függetlenség irányába mozdulhassanak el. Kezdetben volt ugyan bizonytalanság, hiszen a testületek egy része a saját lakossága elleni merényletként aposztrofálta a lehetőséget, nem látott benne mást, mint alkalmat arra, hogy a választott vezetéssel és egymással is összeugrassza a polgárokat. Később bebizon yosodott, hogy a kárpótlási licitek, a földkijelölések anomáliái sokkal alkalmasabbak erre a célra. A helyi adó pedig nem egyéb, mint bevételnövelő tényező, ami az évről évre növekvő kiadások legalább egy töredékét képes kompenzálni. Aki önkormányzatnál do lgozott vagy valamilyen tisztséget vállalt, tudja, hogy amilyen mértékben csökkent a központi normatívák reálértéke, úgy nyúltak egyre többen az új eszközhöz. Természetesen csak azok, akik tehették, hiszen számos olyan település van az országban, ahol a he lyi adó bevezetésével még elméleti síkon sem érdemes foglalkozni, egyszerűen azért, mert a lakosság képtelen lenne azt befizetni. A városok, falvak többsége azonban felismerte, hogy az önkormányzati önállóság nem létezhet csak a politikai deklarációk szint jén, annak komoly gazdasági alapokkal kell rendelkeznie. Egy szóval sem állítom természetesen, hogy a helyi adók és a gépjárműadó jelentik ezt a komoly gazdasági alapot, de azt igen, hogy a fejlesztések, a működés, esetleges fejlesztési hitelek fedezetekén t számolni kell vele. Különösen igaz ez most, amikor az 1996. évi költségvetés vitája előtt állunk. Biztosan lesznek változások az előterjesztéshez képest, de az abban foglaltak alapján végzett számítások szerint vannak olyan települések, amelyeknek az áll ami, a normatív támogatásból származó bevételei az 1995ös szintet sem érik el. Ezek két rossz közül választhatnak: vagy élnek a helyi adók kínálta lehetőséggel és többletbevételekhez jutnak - vállalva ezzel az esetleges konfliktusokat saját választóikkal szemben , vagy folytatják azt a 4. éve tartó kísérletsorozatot, hogyan lehet kevesebb pénzből legalább szinten tartani a helyi közszolgáltatásokat. Kétségkívül a kevésbé rosszat választják azok, akik az első változatra voksolnak. Az új törvé nyjavaslat - ha az Országgyűlés elfogadja - tágabb teret ad elődjénél a települési képviselőknek. Nemcsak megnöveli a minimális értékeket - ami már ugyancsak esedékes, hiszen 199091től változatlanok voltak annak ellenére, hogy az infláció évről évre megl ehetősen megtépázta ezek reálértékét , hanem a mentességek körét és szűkíti, csökkentve ezzel a kiskapuk számát, megkönnyíti az önkormányzat mint adóhatóság dolgát. Például a helyi adókról szóló eredeti törvény 32. § a) pontja csak a második és a további vendégéjszakát vonta be az adó alapjába, az első tehát adómentességet élvezett. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük, hányan töltöttek csak egy éjszakát az egyes szálláshelyeken. Üdvözlendő változás az iparűzési adó fejezeténél az a módosítás, am i az adó mértékének felső határát emeli. Értelmezésem szerint ennek nem az a célja, hogy minden egyes vállalkozást azonos, megemelt adóval sújtson, hanem az, hogy a vállalkozói profilt a település igényeinek, elvárásainak megfelelően alakítsa, adókedvezmén nyel preferáljon olyan tevékenységeket, amelyek az önkormányzat megítélése szerint alapvető lakossági igényeket elégítenek ki, munkahelyteremtéssel, infrastruktúrafejlesztéssel járnak, a másik oldalon pedig a nem ebbe a körbe tartozó tevékenységekből szár mazó adóelvonásból magasabb bevételre tehet szert.
