Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2245 TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita nagyon lényeges kérdése kkel foglalkozik az infrastrukturális fejlesztéssel kapcsolatban, és amikor készültem arra, hogy fölszólalok, akkor csupán ezekről a kérdésekről szerettem volna beszélni. Fontosnak tartom, hogy e nagyon nehéz időszakban se essenek vissza az infrastrukturál is beruházások, és hogy az ország fellendítésének - az infrastrukturális szolgáltatásokkal - megteremtődjön az alapja. Most mégis a vita hatására arra kényszerülök, hogy más problémákkal is foglalkozzam. Nevezetesen avval, hogy a képviselők nem kis száma h ivatkozott arra, hogy a közgazdaságtudomány azokat a megoldási javaslatokat - amelyeket ők kiolvasnak a költségvetés és az államháztartási törvény javaslataiból - nem támogatja, nem helyesli és elfogadhatatlannak tartja. Azt gondolom, hogy képviselőtársaim nak valamilyen szempontból talán igazat is lehetne adni. Nevezetesen abból a szempontból, hogy a világgazdaság fejlődése nem ismert eddig olyan helyzetet, amikor egy év, két év, három év leforgása alatt az ország nemzeti jövedelemének 20 százalékos csökken ése következett volna be, és a gazdaságnak ehhez kellett alkalmazkodnia demokratikus feltételek mellett. Az átalakulás feltételei mellett, olyan feltételek mellett, amikor az állampolgár joggal várta, hogy a diktatúra kedvezőtlen hatásai után a demokratiku s élet, a hatékony piacgazdaság áldásait fogja élvezni. Nem fordult elő az, hogy egy országnak olyan adósságállomány mellett kellett ezt a nehéz feladatot, a 20 százalékos jövedelemtermelésvisszaesést tudomásul venni - és alkalmazkodni hozzá , amikor az országban termelt jövedelmek nagyságrendjében van az ország adósságállománya is, és ennek a szolgálata ugyancsak elkerülhetetlen feladat. A kérdés azonban nem az, hogy tude a közgazdasági elmélet egyértelmű választ adni arra, hogy ilyenkor mit kell csinál ni, hanem az, hogy mit kell csinálni akkor, amikor ez a helyzet. Elmondani, hogy ezek a feltételek elviselhetetlenek, hogy ezekre a feltételekre a megszorítások nem adnak egyértelmű választ, az én véleményem szerint értelmetlen. Ha ezek a feltételek, akkor ezekre a feltételekre kell kialakítani azt a stratégiát, aminek alapján kitörhetünk ebből a helyzetből. Úgy ítélem meg, hogy a '96os költségvetés és az államháztartási törvény '96ra benyújtott módosításai erre a kérdésre keresnek választ. Hogyan keresne k választ? A próbálkozás módszerével. Nincs olyan módszer valóban, amire azt lehet mondani, hogy minden szempontból megfelel és biztos, hogy beválik. Csak próbálkozni lehet és korrigálni a próbálkozásokat, hogy ha a próbálkozások félre vezettek, nem jó irá nyba mutattak. Megtalálni azt az utat, hogy egy ország, amelynek a külkereskedelmi kapcsolatai a jó években is súlyos, milliárd dolláros, két milliárd dolláros nagyságrendű külkereskedelmi deficittel zárulnak, egy ország, amelyben ilyen nehézségekkel kell szembenézni, békésen éljen együtt a nemzetközi tőkével, nincs más lehetősége. Csak akkor beszélhet átütemezésről, ha meg tudja találni annak a módját is, hogy a kétmilliárdos minimális szinten megjelenő deficitet a nemzetközi tőke támogatása és együttműköd ése nélkül is fenn tudja tartani. Ha tudniillik, ezt nem teszi meg, akkor nem fogadható el, hogy az 199394ben kialakult termelési mélypont az átalakulás legrosszabb pillanata és innen már csak felemelkedés következik, hanem tudomásul kell venni, hogy a n emzetközi tőkével való együttműködés fennakadása esetén egy új súlyos és a '92es, '93as visszaeséshez hasonló visszaesés fog bekövetkezni. (11.30) (A jegyzői székben Boros Lászlót Sasvári Szilárd váltja fel.) A mély válság tovább fog mélyü lni. A munkanélküliek hirtelen megnőtt száma, ami elviselhetetlen terhet jelent a magyar társadalomnak - elfogadom ezt az állítást , még elviselhetetlenebbé válik. Igaze a másik állítás, hogy ugyanakkor, amikor ezt a nyomást tudomásul kell venni, számoln unk kell avval is, hogy a magyar állampolgárok tűrőképessége egy fontos tényező, amit nem lehet a gazdaságpolitikában, a költségvetéspolitikában figyelmen kívül hagyni? Teljesen igaza van annak, aki ezt állítja - ez egy nagyon lényeges kérdés. Ha a kormán yzat, ha a gazdaságpolitika nem kapja
