Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
2206 Lehet beszélni arról, hogy elöregedett, rossz és rosszul működő az egészségügyi szerkezet. Mindannyian tudjuk, hogy ez valóban így van. Mindan nyian azt is tudjuk, hogy sok, nagyon sok az egészségügyben a kórházi ágy és azon belül is az aktív ágy. Sokszor volt itt ez vita tárgya interpellációk, kérdések és hozzászólások vonatkozásában is, pro és kontra sokat beszélgettünk a szociális bizottságban is erről. Tudjuk azt is, hogy a betegnek az a legjobb, ha nem kell kórházba kerülnie; a betegnek az a jó, ha otthoni körülmények között gyógyul. Az a jó, ha az ellátást és a szakellátást lehetőleg a járóbetegszakellátásban kapja meg; ha a háziorvosnál ol yan definitív, tehát végleges gyógyulást remélhet és kaphat, hogy ezzel elkerülheti a kórházi felvételt. Nemcsak azért, tisztelt hölgyeim és uraim, mert sokkal drágább a kórházi tartózkodás, hanem alapvetően azért, mert az állampolgároknak, pláne ha betege k, a legjobb mégis otthon gyógyulniuk. Ma is gyógyul valahol a beteg, ma is elhelyezkedik idős és fiatal, csak nem biztos, hogy jó helyen. Nem biztos, hogy aktív sebészeti vagy belgyógyászati ágyon kell feküdnie kéthárom hónapot az olyan idős embernek, ak i szociális otthonba való. Nem biztos, hogy aki ellátható otthon, az otthoni ápolással, a home carerel, hogy krónikus belgyógyászaton kell feküdnie. És nem biztos, hogy elfekvőként kell használni az aktív belgyógyászati osztályainkat és kórházainkat. Ugya nakkor mindenki tudja, hogy egy nagyon komoly elöregedés jelentkezik, főleg a nagyvárosokban, amelyet a városoknak mindenképpen kezelni kell. Ezeket az idős betegeket eddig, nem megoldásként, de mégis fölfogta, fölszívta az egészségügyi hálózat. Valahogy ö sszekeveredett a szociális és egészségügyi gondoskodás, holott ezeknek a betegeknek - nem betegeknek, idős embereknek - szociális otthonokban volt a helyük. Ma méltó módon kezeli ez a költségvetés ezt a problémát, amikor azt mondja, nemcsak a problémát föl vetni, róla beszélni és gondolkodni kell, hanem olyan módon lehet ezt kezelni, hogyha megfelelő összegeket rendelünk az egészségügyi szerkezet átcsoportosítására. Ez most először jelent meg ebben a költségvetésben, amit én a magam részéről nagyon pozitívan értékelek, gondolom, soksok képviselőtársammal együtt. Az, hogy ez az összeg ma még csekélyke, hogy ez az összeg csak 1,7 milliárd forint, és hogy itt minimum tízmilliárd forintra lett volna szükség, de 6 milliárdra mindenképpen, még semmit nem jelent, c sak annyit, hogy egy folyamat elkezdődött, és ezt a folyamatot lassabban tudjuk végrehajtani, mint szerettük volna. Hiszen mindenki tudja, hogy a szerkezetváltáshoz, ahhoz, hogy az aktív ágyból krónikus legyen, hogy több szociális otthon legyen, hogy több háziorvos legyen, hogy több járóbetegszakellátásban lássák el a betegeket, hogy több ápolási otthon vagy adott esetben hospice legyen, ahhoz először pénz kell, invesztíció kell. És amikor már megtörtént ez a tőkeinjekció az egészségügyben - ami most így, egy 1,7 milliárd forinttal végül is megtörtént vagy elindult , akkor utána természetesen már egy egészséges átrendeződés lesz, és akkor valóban a működési költségek oldalán komoly megtakarítást is lehet elérni. De azt hiszem, hogy ez a dolog nem elsősorba n a megtakarításról, hanem azokról az emberi szempontokról szól, amikről korábban beszéltem. Végezetül, abban a reményben fejezem be ezt a kis hozzászólásomat, hogy valóban bekövetkezik az a szent történet vagy talán az a komoly politikai helyzet itt, hogy végre, először ebben az évben, talán beéri a társadalombiztosítás költségvetése az állami költségvetést, és lesz módunk erről parallel szavazni, illetve vitatkozni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megad om a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, MDF; őt követi Hegyi Gyula, MSZP. (8.20) DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Hozzászólásomat először néhány gazdaságpolitikai részlettel kezdem. Nem saját szavaimat fogom használni, hanem idézeteket hozok, hiszen a közgazdászok nyilván azt gondolják, hogy az ember nem ért megfelelően ehhez a témához.
