Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2169 venni azokat az elképzeléseket, főleg nem azokat a megszorításokat, amelyeket ezek a törvények megfogalmaznak. Ez pedig súlyos baj, mert az ország valóban nincs jó helyzetben. Tisztelt K épviselőtársak! Nyilvánvaló, ha az ember azon töri a fejét, hogy ezeket az önök által elhangzott ígéreteket megpróbálja módosító javaslatok formájában a költségvetési törvénybe beilleszteni, akkor pillanatok alatt ott találja magát, hogy még neki se kezdet t igazán a munkának, s már ötven milliárd forinttal megnövelte a költségvetés hiányát. Kérdezem én, hogy vajon mi okozza ezt a jelenséget. Az, hogy önök összevissza ígérgettek, lényegében megalapozatlanul és felelőtlenül? Vagy a költségvetés eleve olyan e látkozott dolog, hogy ezeket az ígéreteket nem lehet teljesíteni? Én azt hiszem, hogy inkább az előbbiről van szó. Éppen ezért a politikusoknak meg kell gondolni minden oldalról, hogy mit beszélnek, még akkor is, ha adott esetben nincsen politikai kampány, mert nagyon visszaüthet az a helyzet, ami ennek a jelenségnek a nyomán kialakul. Elég, ha csak arra gondolnak, hogy Horn Gyula nem is olyan régen, egy évvel ezelőtt - egy kicsit régebben - egy nevezetes miniszterelnöki beszédében azt ígérte meg, utána leh et járni, hogy decemberre, tehát a tavalyi év decemberére ez a kormány minden hajléktalannak fedelet ad a feje fölé. Ha olvassák az újságokat, eddig ebben a váratlanul beállt időjárásban 13 ember, magyar honfitársunk hűlt ki és fagyott meg, és még csak nov ember van, s ki tudja, hogy mit hoz még ez a tél. Most gondolják el: azok az emberek, akik ezt az ígéretet annak idején, egy évvel ezelőtt komolyan vették, mit gondolnak most a Magyar Köztársaság miniszterelnökéről? Ez látszólag könnyen megoldható, igazábó l nagyon nehezen. Főleg azért nagyon nehezen, mert ha ez az ország egy normális gazdasággal, nagyjából kiegyensúlyozott államháztartással működő ország lenne, akkor elviselné vagy könnyebben elviselné ezt a jelenséget. De nem az, éppen ezért a kormány hite lességének az elvesztése valóban katasztrófával fenyegethet. Én az önök ígéretei közül egyetlenegyről szeretnék részletesebben beszélni, mert úgy gondolom, hogy az államháztartás egészét tekintve nagyon fontos dologról van szó, amit a költségvetésben is tü kröztetni kell valamilyen módon: ez pedig a feketegazdaság és a korrupció elleni küzdelem. A választási kampányban, illetőleg az azóta eltelt időszakban hetente láttak napvilágot azok a fejtegetések, amelyek a feketegazdaságról szólnak. Jól leírják azokat a jelenségeket, amelyek ehhez kapcsolódnak és világossá teszik, hogy az a helyzet, ami ma az országban kialakul, meghatározhatja ennek az országnak, gazdasága fejlődésének következő 2030 évét. A rendszerváltás óta eltelt időszak ugyanis ma nem jó másra, m int arra, hogy aki a gazdaság szereplőjévé vált, az azt tapasztalja, hogy Magyarországon a feketegazdaság olyan mértékben elterjedt és általános, hogy el sem tudja képzelni, hogy van olyan ország, ahol egyébként nem kérdezik meg egy egyszerű ügylet után, h ogy: "Uram, adjak számlát, mert ha nem adok, akkor a fele." Ez pedig azért baj, mert hogyha - egy ilyen rossz szóval - a magyar gazdaság erre a működésre szocializálódik, nem lesz kormány, amelyik ezt a működést visszafordítja, ez pedig rendkívül aránytala n közteherviselést jelent, ez pedig azt jelenti, hogy az államháztartás egyensúlyát nagyon nehéz megteremteni, azt jelenti, hogy a gazdaságpolitika nem tudja hatékonyan irányítani a magyar gazdaságot, intézkedései csak egy szűk körre vonatkoznak, azt jelen ti, hogy a jövedelemközpontosítás folyamatai legfeljebb ha hatvanhetven százalékban érik el a magyar gazdaságot - és a kormányzat szándékai is léket kapnak itt. Én azt hiszem, hogy ebben a költségvetésben legalább a jeleit tükröztetnünk kell annak - megfe lelő átcsoportosításokkal , hogy ezeket a jelenségeket komolyan vesszük és valami módon megpróbálunk küzdeni ellenük. Itt szeretném mindjárt leszögezni, hogy nem pusztán arról van szó, hogy a magyar emberek, ha a gazdaság területére lépnek, akkor azonnal azt keresik, hogy hol a kiskapu, hogy lehet a másikat átvágni, vagy hogy lehet megkerülni a törvényeket. Ugyanis a feketegazdaság kialakulásának ez csak az egyik szelete, hogy egy ország kultúrájában vagy történelmében mennyire beágyazott ez a gondolkodás, van egy csomó olyan objektív körülmény, amelyik a gazdálkodókat, a gazdaságban szereplőket ebbe az irányba tereli, mondhatnám kényszeríti. Hadd mondjak csak egy ilyet.
