Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2165 egyensúlyi helyzet alakul ki. Azt hiszem, túl leegyszerűsített ez a gondolkodásmód, de mintha még mindig és állandóan kísértene. Eg y másik kérdésre is szeretnék utalni, arra, amelyik a kincstárral függ össze. Hogy egy kincstári változat kell, hogy a kincstárat létre kell hozni, azt hiszem, ebben alapvetően nem lehet vita közöttünk, annál is inkább, mert kormányzásunk idején ezzel a ké rdéskörrel mi is elkezdtünk foglalkozni. Szeretném azonban felhívni a figyelmet egy sajátos jelenségre: a kincstár a finanszírozás rendjét kétségkívül megváltoztatja. És mit látunk a gazdaságban, a költségvetési intézmények jelentős hányadában? Azt, hogy e z a bruttó finanszírozás - így kell neveznem, amikor tbjárulékostul kezdve mindenféle kiáramlik oda - bizony finanszírozási forrásként él ott meghatározott ideig. És finanszírozási forrás az is - nézzünk szembe vele őszintén , hogy például számtalan költ ségvetési szerv késlelteti a társadalombiztosítási járulék befizetését. Késlelteti öt napig, tíz napig, ameddig szüksége van rá - és én nem azokról beszélek, akik nem fizetnek. Hanem azokról, akik az adott helyzetet kihasználva bizonyos egyensúlyi állapoto t teremtenek maguknak, vitatható módon, de teremtenek. Szabad legyen utalnom a bankokra, amelyeknek a likviditása szempontjából rendkívül fontos ez a bruttó finanszírozás, a folyószámlavezetés. Ez pénzmennyiséget jelent ott. Ha egy nagyon szigorú kincstár i szabályozás, elvileg nem vitatható módon, más megoldást keres, kivonja a finanszírozásból annak meghatározott részét, akkor nem szükségesé előtte egy olyan nagyon tárgyilagos vizsgálat, hogy vajon milyen új fájdalmak keletkeznek ennek következtében? Vaj on azok, akik eddig ezt tették, milyen helyzetbe kerülnek egy nagyon radikális, nagyon jónak tűnő, pénzszűkítő - nem folytatom tovább - intézkedés következtében. Történike ilyen vizsgálat? Mert ha nem történik ilyen vizsgálat, tisztelt Ház, az nagy hiba, mert a bajok majd később jelentkeznek a gazdálkodás folyamatában. A gazdálkodás folyamatában megint tűzoltómunka kell, ott megint elkezdődnek az egyéni kapcsolatépítések - kinek segítek, kinek nem, kit marasztalok el, kit nem ; egy állapotváltozás intelli gens elemzést kell hogy igényeljen, és annak következtében felmérést, és ahol kell, fokozatos átmeneti finanszírozással szabad csak átállni egy új modellre. Én aggódom amiatt, hogy ez ismét egy olyan keményen bevezetett intézkedés lesz, és minden jajdulás és fájdalom majd azt követően következik be. Úgy hiszem, aki a tüzelőolajáremelésnek azt a metodikáját átélte, amit a kormány alkalmazott, az nem lehet elég óvatos, hogy ne intse az illetékeseket arra, hogy a jó dolgokat sem lehet egy organikusan működő s zervezetnél hübelebalázs módjára, alapos megfontolás és elemzés nélkül bevezetni. Végül, tisztelt Ház, amíg én a délelőtti vitán itt voltam, azt hallottam, hogy ismét előjön a kárpótlás. Én valóban nagyon szeretném, ha az elmúlt négy év helyett most már a megoldandó, a jó intézkedések elemzése kerülne napirendre. De ami a kárpótlást illeti, valamilyen más használható modellt legalább utólag el kellene képzelnie annak, aki bírál. El kellene képzelni, mert önmagában azt mondani, hogy a kárpótlás az oka sokfél e bajnak, ez nemcsak nagyon súlyos szakmai hiba, hanem erkölcsileg is nagyon súlyosan kifogásolható. Egyébként a kárpótlási jegyek jelenleg - tudatosan vagy nem tudatosan - tartott árfolyama mintha valami választ adna az ezzel kapcsolatos kérdéskörre. Tisz telt Ház! Egy költségvetés attól igazán jó, ha a parlamenti ellenzék és a kormánypártok vitájában alakul ki az az ideális megoldás, amelyik néhanéha azért felvillantja, hogy egyetértésre is lehet jutni egyegy társadalmilag kritikus kérdéskörben. A költsé gvetés nem matematika; a költségvetés az ország társadalmigazdasági életének olyan meghatározó rendszere, amelynél nem lehet pusztán költségvetési matematikából kiindulni. Ahhoz pedig vita kell! Úgy hiszem, joggal ismételhetem meg az ellenzék nevében is, hogy várjuk mind a kormányzatnak, mind a kormány szereplőinek, mind pedig a szabaddemokrata és szocialista párti képviselőknek - tehát a kormánykoalíció képviselőinek - a nagyobb aktivitását és érveik logikus kifejtését, hogy ez itt ne szóló, egymást dicsé rő hozzászólások egyoldalúságában fejeződjön ki, hanem érdemi polémiában, magyarul: a parlament legyen parlament ebben a szerepkörben.
