Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA ISTVÁN, az MDF
2145 Az állam mint adóvégrehajtó jelenik meg, gazdaságpolitikai testőrként. Lépése az elvonásnövekedés, a harács, ami ellen van védekező mechanizmusuk az embereknek és a cégeknek: az elbújás, a menekülés, a kijátszás növekedésére lehet számítani - és természetesen fokozódó sztrájkhullámokra. A f eketézés elleni harc kikiáltott bűnbakja, tisztelt képviselőtársaim, az egyéni vállalkozó lett. Az az egyéni vállalkozó, aki 16 órát dolgozik, aki a saját vagyonát kockáztatja, aki több alkalmazottat foglalkoztat - s az a vállalkozó, akinek nincs szakszerv ezete. A tisztelt kormány a törvényjavaslatok előterjesztésekor még azt a fáradságot sem vette, hogy fellapozta volna az idei statisztikai jelentéseket, amelyekből kiderül, hogy a kormányzati bizonytalanság miatt 1995 májusától 27 ezerrel csökkent az egyén i vállalkozók száma, ami ötéves trendet - a vállalkozások számának növekedését - tört meg. Tisztelt Képviselőtársaim! A fejlett nyugati országok adózási rendjének egyebek mellett az is érdekes sajátossága, hogy a mindennapok szintjén kialakult egyfajta hal álosan komoly, de mégis roppant színes intellektuális harc az adóhatóságok és az adóalanyok között. Ha ebben a nagy csatában az adóhatóság lép, akkor lépése magával hozza az adóalanyok reakcióit az adóhatóság által remélt előnyök kizárása vagy korlátozása céljából. Ez a színes intellektuális harc végső soron gazdagítja az adózási kultúrát, és termékeny forrása az adózással kapcsolatos jogszabályok fejlesztésének is. A kormány által beterjesztett törvényjavaslatnak lesz egy, az adózási kultúra magyarországi fejlődését gátló és ellehetetlenítő hatása is. A törvényjavaslat ugyanis olyan erős pozíciót alakít ki az adóhatóság számára, ami lehetetlenné teszi, hogy a két alanyi pólus intellektuális küzdőtéren érintkezzen egymással. Vulgárisan fogalmazva, tisztelt k épviselőtársaim, a lengyel lovasságnak sem sikerült 1939ben legyőznie a német páncélosokat. A törvénymódosítások jelentős többsége döntően csak apró változást tartalmaz, s csak néhány az, ami igazi érdemi rendelkezé st fogalmaz meg. Ezt kifejezetten rossz jogalkotási technikának tartom, mert egyrészről többet mutat a valóságnál, s így egy részletes módosítás látszatát kelti - megtévesztve ezzel a jogalkalmazót is. A 9. § szerint az adóbevallás alapján fizetési meghagy ással előírt előlegfizetési kötelezettség érvényesül a társasági adóban, a helyi adók közül az iparűzési és a vállalkozók kommunális adója tekintetében. A fizetési meghagyás kategóriájával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet, hogy ez az intézmény jogre ndszerünkben kötött tartalmú fogalom, mégpedig az adózás rendjénél általánosabb eljárási rendszerhez kötött. Véleményünk szerint, ha az adózás rendjéről szóló törvény a fizetési meghagyás intézményét más értelemben használja, mint ahogy az jogrendszerünk á ltalános kategóriájaként már megszokott és elfogadott, akkor ennek a törvénynek tisztázni kell a fizetési meghagyás adott keretek közötti speciális jelentését. De még szerencsésebb lenne, ha a két különböző jogintézmény között - a polgári eljárásjogi fizet ési meghagyás és az adózási eljárási fizetési meghagyás intézményei között - a jogi terminológiák szintjén is különbséget tennénk. A 15. § szerint bővül a nyilatkozattételre kötelezhetők köre. Véleményem szerint ez nem elfogadható, nevezetesen; hogy tanúva llomásra legyen kötelezhető az, aki egy államigazgatási eljárásnak semmilyen formában nem alanya. A törvény jelenlegi rendelkezése az adózót kötelezi nyilatkozattételre a vele szerződéses kapcsolatban álló más adózók adatairól. Ez az ő adójának pontosításá t is szolgálhatja, és így elfogadható. De nem fogadható el olyan személy esetében, akire a törvény hatálya adott esetben nem is terjed ki. A 21. § lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy helyszíni ellenőrzési cselekmények színhelyére idézze az adózót, é s ha elfogadható indokkal nem menti ki távolmaradását, a rendőrség közreműködésével lehessen elővezetni. Túlzónak tartjuk azt a lehetőséget, hogy az adóhatóság helyszíni ellenőrzési cselekmények sikere érdekében ilyen jellegű - tulajdonképpen rendvédelmi - jogi eszközt kapjon. Az elővezetés
