Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DORNBACH ALAJOS, az SZDSZ
2143 nem képes eredményeket elérni, akkor a költségvetési kiadásokhoz a fedezetet csak a tisztességes adóalanyok további megadóztatásával képes előteremteni. Természetesen ebből a szempontból a feketegazdasághoz tartozónak kell tekinteni minden olyan jövedelmet, am elyet az adóalanyok az adóhatóság elől eltitkolnak. Ma még Magyarországon nem általános az a vélemény, az a mentalitás, amely több, nagy hagyományú demokráciában természetes, vagyis hogy az emberek az egyik legsúlyosabb közösségellenes magatartásnak tekint ik az adókötelezettségek alól való kibúvást. Ígéretes próbálkozásokat kormányaink mindig is tettek az adóeltitkolások gyakorlatának visszaszorítása ellen. Mégis, az eddig meghozott törvényi rendelkezések nem bizonyultak elégségesnek. Az adózás rendjéről sz óló törvény módosítását indokolta az is, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a személyi szám használatát, ezért a most benyújtott törvényjavaslat több paragrafusa az ebből eredő kötelezettségeknek kíván eleget tenni. A törvényjavaslat több rendelkezése technikai jellegű, apróbb változtatásokat tartalmaz, azokról itt most nem érdemes szót ejteni. Adórendszerünk helyesen az önadóztatás elvéből indul ki, vagyis az adókivetés alapja elsődlegesen az adózó által bevallott jövedelem. Szükséges azonban az adóhatóság számára, hogy a bevallott adatokat ellenőrizhesse, kétség esetén azok helyességéről vagy téves voltáról megbizonyosodhasson. Az Alkotmánybíróság több döntésében világosan kimondta, hogy egy alkotmányos alapjog korlátozását akkor teki nthetjük alkotmányszerűnek, ha a korlátozó rendelkezések az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest szükségszerűek és arányosak. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az adózók igen sokszor alkotmányos jogaik sérelmére hivatkoznak, amikor az adóhatóság a jogosítványai kiszélesítését követeli. A törvényjavaslat szerint lényeges jogosítványt kap az adóhatóság a tekintetben, hogy amíg korábban csak az adózót és a vele kapcsolatban álló másik adóalanyt kötelezhette nyilatkozattételre, a tovább iakban minden olyan magánszemélyt meghallgathat, tanúvallomásra kötelezhet, aki az adózónak az adókötelezettség szempontjából fontos adatairól ismeretekkel rendelkezik. A legnagyobb izgalmat a törvényjavaslatnak az a rendelkezése váltotta ki, amely szerint a valóságos adóalapnak adóhatósági becsléssel történő megállapítását teszi lehetővé. Itt nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy a jelenleg hatályos törvény is lehetőséget biztosít az adóhatóságnak erre a becsléses eljárásra, azonban a módosítás a becslés f eltételeit világosabbá teszi, és kétségtelen, bizonyos mértékben könnyítést jelent az adóhatóságnak a tekintetben, hogy mikor alkalmazható ez az eljárás. Azonban nagyon pontos, taxatív felsorolását adja azoknak az eseteknek, amikor erre sor kerülhet. Kimon dja egyebek között, hogy becsléses adóalapmegállapításnak van helye a vagyonszerzési illeték megállapításánál, továbbá minden olyan esetben, ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapja pontosan nem állapítható meg, de a legfontosabb lehetőség az, amel y szerint, ha az egyéni vállalkozó magánszemély bevallott jövedelme nem éri el az illetékes kamarák közreműködésével meghatározott minimális jövedelemhatárt, akkor az adóhatóság erre hivatkozva alkalmazhatja a becslést. Erre figyelemmel a javaslat a becslé st mint a jövedelem valószínűsítésének egy lehetséges módszerét, kétségtelenül szélesebb körben teszi lehetővé. A tervezetnek ezt a rendelkezését mind a hatékonyság, mind az alkotmányossági aggályok szempontjából célszerű megvizsgálni. A hatékonysági vizsg álat eredménye nem lehet kétséges. Nyilvánvaló, hogy az adózók ösztönözve érzik magukat, hogy lehetőleg minél ritkább esetben tegyék ki magukat a becslési eljárásnak. Meggyőződésem, hogy az adóbevallási fegyelmet ez javítani fogja. De az is nyilvánvaló, ho gy az irreálisan alacsony jövedelmet bevalló vállalkozók esetében a becslés az egyedüli lehetőség a valós adatok megállapításához. Ismerjük az adatokat. Ma Magyarországon az egyéni vállalkozók által bevallott jövedelmek - kiadásaik elszámolása után - az al kalmazottak éves átlagjövedelmének mindössze egynegyedét teszik ki. Ebben a helyzetben, ilyen
