Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KARL IMRE (MSZP):
2105 ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszt elt Pénzügyminiszter Úr! Pénzügyminiszter úr mondanivalóm egy részének lényegét nagyon jól összefoglalta; ebből viszont azt a következtetést vonta le, hogy az a gazdaságpolitika, gazdaságfilozófia, amely - a KDNP ösztönzésére is - az elmúlt ciklusban megin dult, a lehető legrosszabb eredményhez vezetett. Ezzel a végkövetkeztetéssel továbbra sem tudok egyetérteni. Emlékeztetek rá, hogy '94ben az ipari termelés 9 százalékkal, ezen belül az építőipar 3,5 százalékkal nőtt, 14 százalékkal nőtt a mezőgazdasági te ljesítmény, a GDP 3 százalékkal, a beruházások 15 százalékkal, az export pedig 19 százalékkal. De emellett nyilvánvaló az az egyensúlyromlás, amihez pénzügyminiszter úr a csőd egyenes következményét fűzte. Véleményünk szerint ennek a gazdaságfilozófiának a továbbvitele nem a csődhöz vezetett volna, hanem a kibontakozáshoz. Ugyanakkor pénzügyminiszter úr a mondanivalóm második fő gondolatára nem reflektált, ezért ebben a rövid időkeretben hadd figyelmeztessek arra, hogy az én mondanivalómnak valóban egy ilye n gazdaságfilozófia volt az alapja. (9.40) De a fő mondanivalója emellett az volt, hogy ez a politika, amit a jelenlegi kormány folytat, veszélyezteti a társadalmi stabilitást és a jövőt. Úgy vélem, az a mondat, hogy a mi politikánk eredménye a legrosszabb lett volna, sajnos ide úgy vihető át, hogy a legrosszabb lehet a társadalmi stabilitás felborulása és főleg a magyar jövő veszélyeztetése. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Kétperces hozzászólásra meg adom a szót Karl Imre képviselő úrnak a Szocialista Párt frakciójából. DR. KARL IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert úgy érzem, a vitában két olyan lényeges állítás hangzott el, amit mindenképpen a mi részünkről is meg kell indok olni, igaznak tartjuke vagy nem. Az egyik ilyen állítás az, hogy az elmúlt ciklus idején olyan objektív körülmények játszottak közre, elsősorban a világgazdasági recesszió, amik automatikusan magukkal hozták azt a végeredményt, ami Magyarországon bekövetk ezett. (Dr. Szabad György: Nem automatikusan!) Úgy gondolom, ennek hatása a magyar gazdaságra nyilván jelentős volt, hiszen azok között a világgazdasági körülmények között kellett dolgozni, amik adottak voltak. Ezzel együtt a magyar gazdaságban olyan nagym értékű csökkenés következett be, ami többszöröse annak a világgazdasági recessziónak, amit érzékelni lehetett a környezetben. És ezek között nyilvánvaló hátrány természetesen volt, de ilyenfajta direkt összefüggést felfedezni megítélésem szerint nem lehet. Ez az egyik dolog. A másik dolog az, ami itt most már többszörösen is elhangzik, hogy úgy tűnik, mintha az előző időszak gazdaságpolitikája ahhoz segített volna, hogy ha tovább tud folytatódni ez az átgondolt és növekedéspárti gazdaságpolitika, akkor ma n em lennének azok a problémák, amik vannak. Ez egy óriási tévedés megítélésem szerint és egy óriási csúsztatás, pont az ellenkezőjéről van szó. Akkor egy olyan történelmi lehetőség állt a magyar társadalom és a gazdaságpolitika előtt, hogy a kiigazítással l ehetőség teremtődött volna arra, hogy azokat az igen fájdalmas, kellemetlen lépéseket meg lehessen tenni, amiket ma sokszoros, többszörös áldozatok árán lehet csak megtenni - kényszerűségből. Amikor mi arról beszélünk, hogy egyik oldalról az egyensúly megt eremtése szükséges, akkor arra gondolunk egyben, hogy a társadalom számára kellemetlen és számunkra is igen fájdalmas lépéseket is meg kell tennünk és egyúttal egy olyan szelektív, restrikciós és növekedéspárti
