Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - SOÓS GYŐZŐ, az MSZP
2088 van , de a vitában egyértelművé vált, hogy egyetértünk ennek a stabilizációs gazdaságpolitikának a folytatásával. Már csak azért is egyetértünk, mert mi jól emlékszünk a választási programunkban megfogalmazottakra, amelyben azt ígértük, hogy az 1996. év végére megállítjuk az ország gazdasági romlását. Szüksége snek tartjuk a gazdasági stabilizáció érdekében a külső adósságállomány növekedésének a megállítását. Az a célkitűzés, hogy ennek a nettó értéke tovább ne növekedjen. Ehhez mindenféleképpen szükséges, hogy a fizetési mérleg hiánya - a már előbb elmondottak szerint - csökkenjen az 1996. évben; ez az a mérték, amit a külföldi tőkebevonás ellentételezni tud, így szakmailag ez egy teljesen indokolt mérték. Természetszerűen szerencsésebb lenne, ha még alacsonyabb szintre sikerülne letornázni. Követelmény a belső adósságteher mérséklése, pontosabban jelenlegi célkitűzésünk nem mehet messzebb növekedésének megállításánál. Aki áttanulmányozta a költségvetési törvénytervezetet, egy megdöbbentő számot talál benne: 553 milliárd forint az 1996. évi adósságteher. Ez term észetszerűen behatárolja a lehetőségeinket, és úgy gondolom, ez az a kiadási tétel, amely a bevételi oldalt is erősen determinálja. Ha ehhez még hozzáadjuk a központi költségvetés '96. évben esedékes adósságtörlesztését, azt tudjuk megállapítani, hogy ezze l együtt közel 900 milliárd forint az adósságszolgálat. Hivatkoznék az Állami Számvevőszék véleményére, amely megállapítja azt, hogy az 1995. évi adósságszolgálatot a '96. évi adósságszolgálat 45 százalékkal haladja meg. Békesi pénzügyminiszter úr többször felhívta a figyelmünket az adósságcsapdára; azt hiszem, ez már az adósságcsapda. Amikor egyik évről a másikra ilyen mértékben nő az adósságteher, akkor ennek beláthatatlan következményei vannak az ország gazdaságára, így az egész ország politikai, gazdasá gi stabilitására. Ugyancsak idéznék az ÁSZvéleményből szó szerint: "199094. között a központi költségvetés bruttó belföldi tartozásaiban jelentős átrendeződés ment végbe. Az MNBtől felvett kedvezményes kamatozású hitelek részaránya a '90. évi 58 százalé król '94 végére 21 százalékra esett vissza, miközben az állami értékpapírok részesedése a tízszeresére nőtt." Egy szakmai szervezet véleménye bizonyíték erre a bizonyos adósságcsapdára. Nagyon lényegesnek tartom kiemelni az ÁSZ azon megállapítását is, amel y szerint a magas adósságszolgálat determinálja a költségvetés mozgásterét. Erre utaltam az előbb, hogy ez a kiadási tétel - amely a kiadási főösszegnek körülbelül a 27 százaléka - nagyon erősen meghatározza az egész költségvetést. Az előterjesztésben szer eplő 125 milliárd forintos hiány az a költségvetési hiány, amely mellett az ország gazdasági működőképessége, fizetőképessége még megtartható. Céljaink között - és a kormány által előterjesztett célok között - egyetértünk a befektetések ösztönzésével. Ami itt tulajdonképpen konkrétan megjelenik, az a társasági adótörvényben jelenik meg. Egy évvel ezelőtt nagyon kedvezően módosítottuk a társasági adó mértékét, most további kedvező változások tapasztalhatók a társasági törvényben, itt az adókedvezményre gondo lok - az ötéves, illetve a kétszer ötéves adókedvezményre , és nagyon sajnálom, hogy eddig nem esett szó a gépberuházásoknál alkalmazandó 30 százalékos értékcsökkenési leírásra. Aki egy kicsit is foglalkozott vállalkozásokkal, az ismeri ennek a hatalmas j elentőségét. Alapfeltétel az államháztartás magas finanszírozási igényének a visszaszorítása. Erre azért van szükség, hogy az államháztartás ne vonja el a vállalkozói szférától a hiteleket, amelyeknek a forrása nálunk elsősorban a lakossági megtakarítás le het. Ezért nagyon fontosnak tartjuk az államháztartási reform meggyorsítását és következetes végigvitelét. Szeretném hangsúlyozni, hogy az a tény, hogy a reformlépések 1990 és 1994 között elmaradtak, mára megsokszorozták a pénzügyi, gazdasági nehézségeinke t. El kell ismerni azt is, hogy az új kormány sem volt elég határozott az államháztartási reformintézkedések megindításával.
