Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2079 árszí nvonalemelkedést eredményez. Emiatt, ha a központi terheket - az adókat, a tbjárulékokat - a következő években jobban csökkentik, az mérsékli a vállalkozók önköltségét, így az inflációt is. Mindez nem növeli a költségvetési hiányt - amit több neves közga zdász tanulmánya alapján igyekszem nagyon röviden bizonyítani. Mitschke német közgazda Az adó- és újraelosztási politika következetlenségei című írásában megállapítja, hogy a volt NSZKban az elmúlt évtizedekben nőtt az összes adótarifa nyíltan vagy burkol tan, és a társadalmi terméken belül ennek ellenére nem emelkedett az adóbevételek aránya. A szerző bizonyítja, hogy ez a tény az adózás miatt bekövetkező nemzetgazdasági vesztességet eredményez, mert az adótarifa növekedése a munka és tőke korlátozott kiha sználásához vezetett, elszaporodott a föld alatti gazdaság és a nagy adóterhek miatt megkezdődött a tőke menekülése más országokba. Figyelemre méltó és hazánkban is megszívlelendő a neves közgazda véleménye az adóalapról, amely szerint a volt NSZKban egy időben a teljes jövedelemre vetették ki az adót, így az egyformán terhelt minden adóalaprészt, függetlenül attól, hogy azt fogyasztásra vagy megtakarításra használták fel. Mindez visszafogta a teljesítményt és csökkentette a munkahelyteremtő beruházásokat. A magyar 1996. évi költségvetési törvényjavaslat ezen a téren kedvező folyamatokat indít meg, hiszen nem minden adóalaprészt egyformán terhel. Mirlees közgazda bebizonyította, hogy az optimális jövedelemadó csaknem lineáris, vagyis az adókulcs nem nő sokk al jobban, mint a jövedelem. Ennek ugyanis nincs teljesítményvisszafogó hatása és a nagyobb teljesítmény alacsonyabb adókulcs mellett is nagyobb bevételhez juttatja az állami költségvetést, mint az elégtelen teljesítményt kiváltó magas adókulcs. Az USAba n a hetvenes években kialakult kínálati gazdaságtan az adókulcsok csökkentését és ennek szükségszerű következményeként a költségvetési kiadások mérséklését, valamint az antiinflációs programot hirdette meg. Ezt a gazdaságpolitikát valósította meg Reagen ko rmánya. Az adókulcsok csökkentése miatt több profit és munkabér marad a tőkéseknél, illetve a munkásoknál. Ha jól és zavartalanul működik a piac, akkor ezt a többletet a termelés bővítésére lehet használni. Ezáltal nő az adóalap, így kevesebb adókulcs mell ett is nő a befizetett adók összege. (19.20) Az antiinflációs politika pedig a megtakarításokra ösztönöz, ami végső soron szintén hozzájárul a gazdaság gyarapodásához. Feldstein, a kínálati gazdaságtan amerikai szakértője megállapítja, hogy ha az adókulcso k csökkentése nem az adó összegének növelését, hanem annak mérséklődését és ezáltal a költségvetési hiány emelkedését eredményezi, akkor sincs gond, mert a növekvő megtakarítások miatt finanszírozható a költségvetési hiány. Ő is hangsúlyozza, hogy csak ant iinflációs folyamatok eredményezik a megtakarítások fokozását. Peterson német közgazda Adó- és szociális reform, de hogyan? című írásában kifejti, hogy a volt NSZKban csak lépésenként valósították meg a reformot, amelynek során olyan adózási technikát alk almaztak, ami megakadályozta egyes jövedelmek hátrányos megkülönböztetését. Hazánkban is csak fokozatosan lehet - hangsúlyozom még egyszer: csak fokozatosan lehet - rátérni az átfogó adóreformra. A pénzügyi kormányzat már többször kifejtette - ismétlem , hogy az adókulcsok további csökkentésére az elkövetkezendő években lesz lehetőség, most azonban véleményem szerint 1996ban további csökkentést nem lehetett megvalósítani. Peterson hangsúlyozza, hogy az adózásnál meg kell szüntetni a speciális kedvezmények et, és helyettük egységes adómentes összeget kell meghatározni, aminek a kialakításánál figyelemmel kell lenni a szociális és kulturális létminimumra. Magyarországon az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat a személyi jövedelem adózásánál a szociális lét minimum alatti jövedelmet preferálja. Ez támogatandó, hiszen így a rászorultság - a szociáldemokrácia - elve jobban érvényesül.