Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PANCZA ISTVÁN (FKGP):
2070 marad, mint egy új adóalany az apportba fogadó cég résztulajdonosa. Az apportálással nem történik adásvétel, nincs kereskedelmi forgalom, ezért a tervezett forgalmi adókötele zettség is megkérdőjelezhető. A törvénytervezet 4. §a minden olyan értékpapírt kivon az áfamentesség hatálya alól, amely önmagában a tulajdonjog átadását is megtestesíti. Példaként az árut megtestesítő közraktárjegyet említi, amely az ilyen típusú értékpa pírnak evidens példája. A törvénytervezet megfogalmazása azonban annyira pontatlan, hogy az értelmezések széles skálájára ad módot, s nyilvánvalóan az alkalmazási gyakorlat során viták és botrányok egyik forrása lesz. (18.30) (A jegyzői székben dr. Trombit ás Zoltán helyét dr. Kávássy Sándor foglalja el.) Értékpapír minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak minősít, kivéve azt a dolgot helyettesítő okiratot, amelynek megszerzése egyúttal a benne megjelölt dolog feletti tulajdonjog megszerzését is jelenti. A részvény tipikusan értékpapír, a törvényhozó indoklásban rögzített szándéka szerint ezek adásvétele áfamentes, ugyanakkor kétségtelen, hogy a részvény tulajdonjogot is megtestesít, még akkor is, ha csak résztulajdon. A törvény szövege azonban ú gy is értelmezhető, hogy a részvény tulajdonszerzést jelent és így áfaköteles. Tekintettel arra, hogy az értékpapírok, beleértve a példaként említett tulajdonjogot mentesítő közraktárjegyet, a tőzsdei ügyletek gyorsforgalmi adásvételi tárgyait, ezek áfa ha tálya alá vonása célszerűtlen, ilyen esetekben az áfakötelezettséget célszerű az áruk, tárgyak materiális elidegenítéséhez kötni. A törvénytervezet 5. §a - az EUajánlással összhangban - bevonja a forgalmi adó alapjába az árkiegészítéseket és az államház tartási támogatásokat. Bár a tervezet indoklása azt állítja, hogy a támogatások összegének a költségvetésben való bruttósított bevétele miatt ennek a rendelkezésnek árfelhajtó hatása nem lesz, a bolti kiskereskedelemre vonatkozó 5. számú melléklet alkalmaz ása mellett - mely az előbb említett támogatások adóalapba vonását írja elő - az várható, hogy a kiskereskedelem áraiban ezt a törvényi változtatást érvényesíteni fogja, azaz árat fog emelni. Ez az áremelkedés az egész lakosságot érinteni fogja, azaz az in tézkedés hatása nem a költségvetésre és nem a kereskedelemre, hanem a lakosságra fog terelődni. A törvénytervezet 12. §a a használtcikkkereskedelemben szigorításokat ír elő és érdektételekhez köti a felvásárolt termék áraiból való visszaszámított á falevonást. Kivételt képez a termékek között a használt személygépkocsi, melyet a tervezet kivon az általános szabály alól és nem minősíti használt terméknek. Ez a szabály jelentősen növelni fogja a használt gépkocsik árát, és ezzel olyan káoszt fog okozni a gépkocsikereskedelemben, melynek gazdasági vesztesége lényegesen nagyobb lesz, mint a törvényalkotó által vélelmezett, a törvénykijátszásból származó kár. A javaslat 22. §ának (2) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket a teljesítés ellenértékéből, és kim ondja, hogy: "az ellenértékbe beletartozik minden, amit a termékértékesítés és szolgáltatás teljesítésére kötelezett adóalany akár a megrendelőtől, akár egy harmadik személytől kap vagy kapnia kell, így különösen az árkiegészítések és más, az árat közvetle nül befolyásoló államháztartási támogatások." A javasolt rendelkezésekhez kapcsolódó indoklás sem ad egyértelműen eligazítást a konkrét jogalkotói szándékról. Célszerű lenne határozottan megfogalmazni, hogy mit kell érteni az alatt a kifejezés alatt, hogy "akár egy harmadik személytől kap vagy kapnia kell." Ugyanennek a paragrafusnak a (6) bekezdése az ellenértékkel összefüggésben rögzíti, hogy: "Az ellenérték helyett az értékesített termék, a nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja." Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatosan felmerül az a kérdés, hogy miként kerül megállapításra az árunak, illetőleg a szolgáltatásnak a forgalmi értéke; a rendelkezés célkitűzése egyértelműe n helyeselhető ugyan, de ez a szövegezés a gyakorlatban értelmezési problémákat fog okozni.
