Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
2068 A második funkciót, ami az adóalapok szélesítésére vonatkozik, és ezáltal az adóterhek növekedésével együtt jár, mi nem tudjuk elfogadni, mindazo n gazdaságfilozófiai, gazdaságpolitikai elvek következtében, amelyeket a Fidesz korábban is és most is ki fog fejteni. A harmadik funkció, hogy próbálja a feketegazdaság kapuit bezárni. Azt gondolom, hogy ez a cél önmagában helyeslendő, ám két problémá nk is van a beterjesztés kapcsán e cél elérésének ügyében. Az első az, hogy a meglevő anomáliák kiküszöbölésére tett konkrét szabályozási javaslatok nem minden esetben érik el tökéletesen céljukat, és nem minden esetben tűnnek kielégítőnek a jogtechnikai m egoldások tekintetében. (18.20) A másik az, hogy számos visszaélési lehetőséget nem kíván a törvény módosításokkal orvosolni. Mind a kétfajta típusú problémából fogok említeni felszólalásom további részében. Mindezen ismertetések előtt azonban meg kell jeg yezzük, hogy mi elvi alapon is helytelennek és gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tartjuk az előleggel vagy a pénzforgalmi szemléletű vállalkozókkal kapcsolatos előírásokat, amit most tovább erősít a beterjesztett módosítás. Elsőként kifogásoljuk, hogy amí g az adóalap meghatározására vonatkozó, az általános forgalmi adóról szóló törvény 22. § (6) bekezdésében írt szándékkal egyet lehet érteni, viszont a jogszabályi megfogalmazás túl általános és elvont. A jogszabályi megfogalmazás úgy szól, hogy "az adófize tési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi érték" egyrészről, másrészről "aránytalanul alacsony ár". Ezek olyan fogalmak, amelyek a gyakorlat számára nehezen értékelhetők. Ennek következtében valószínűleg az a gyakorlati megoldás fog történni: az APEH értelmezi ezen fogalmaknak a konkrét, gyakorlati megnyilvánulásait, hogy ezek megfelelneke annak, amit ők ezen elv alatt értenek. Azt gondolom, hogy ezek az állásfoglalások - mint eddig számos APEHállásfoglalás , nem minden esetben a t örvény szellemiségében, a törvény szellemében születnek, s ebből számos jogvita fog keletkezni a törvényértelmezésben és az APEH, illetve az adózó ügyfelek között. Sok bírósági per is lesz várhatóan, ami szintén nem igazán szerencsés megoldás általában az adóigazgatás hatékony munkájában. Másodsorban észrevételezzük, hogy nem egyértelmű az összhang a társasági adótörvény és az áfatörvény szempontjából. A társasági adótörvény elve: a nyilvántartási ár és az értékesítési ár különbözete. Az áfatörvény elve: a forgalmi ár és az értékesítési ár különbözete. A számviteli törvény óvatossági elvéből kiindulva megfelelőbb lenne az áfánál is a nyilvántartási ár használata, mert ez a beszerzéskori piaci értékhez igazított kategória. Ettől a persze el lehet térni 1995b en, de csak könyvvizsgáló ellenjegyzésével. Ez mindenképpen kézzelfoghatóbb és célszerűbb szabályozás lenne. Harmadsorban nem látjuk megnyugtatóan rendezettnek a társasági adóban az így kiszámított és önbevallott, befizetett pluszáfa elszámolását. Számvite lileg ráfordítás, de kérdés, hogy a társasági adó alapját növelie ezzel az értékkel. Negyedsorban kifogásoljuk, hogy az áfatörvény 62. § (1) bekezdésének c) pontjában leírt szabályozás a gyakorlati életben nem igazán alkalmazható. A b) pontban leírt átadó - általában magánszemély - nagyon ritkán rendelkezik az itt leírt feltételekkel. Általában nyugtára vásárolnak, elvétve kérnek számlát. Sokkal inkább az elkövetkezendő időre fog ez vonatkozni. Érthető persze a jogalkotó szándéka, de ez a jelenlegi formájá ban nem tűnik igazán működőképesnek. Elöljáróban jeleztem, kívánok arra is példát mondani, hogy például mely terület az, ahol a feketegazdaság irányába meglévő kiskapukat a törvényjavaslat nem zár be, pedig a költségvetési kihatási oldaláról is esetleg ind okolt lehetne. Egy ilyen példát mondok most, ami a részletfizetés területére vonatkozik, ahol elsősorban autós cégeknél, de máshol is tapasztalható, hogy az áfavisszaigénylés rendje nem igazán szerencsés. Éppen ezért például olyan cégek, amelyek korábban csak lízinggel foglalkoztak, szinte kizárólag részletfizetési konstrukciókkal foglalkoznak, aminek az az oka, hogy az áfavisszatérítést már rögtön, az első pillanatban vissza tudják igényelni
