Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - Dr. Kis Gyula József (MDF) - a belügyminiszterhez - "Ki veszélyezteti a közbiztonságot?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
2038 elmebetegség klasszikus definíciója mondja: "elmebeteg az, akinek kóros észlelései vannak, és azok kóros voltáról belátással nem bír." Az i lyenkor eljáró rendőrségnek azonban belátással kellene bírnia arról, hogy ettől az embertől nem várható el racionális cselekvés, nem várható el, hogy súlyának megfelelően mérlegelje a fellépő személyek hatósági voltát, nem várható el, hogy felszólításuknak eleget tegyen, sőt még a figyelmeztető lövéseket is a normálistól eltérő módon értelmezheti. Ilyenkor a beavatkozó rendőrségnek véleményem szerint megfelelő képzettséggel és felszerelé ssel kell rendelkeznie, hogy a beteget saját akarata ellenére és saját kóros akarata ellenére is megvédje, mert mialatt a környezetét védi a betegtől, a beteget is meg kell védenie saját magától, saját kóros elmeállapotából eredő kényszerképzeteitől. Meg k ell védeni azt a másságot, ami abból ered, hogy nem az átlagnak megfelelően észleli a világot. Rum községben azonban nem ez történt. A lakásába bezárkózott betegre rátörtek, és miután az fejszével védekezett, harcképtelenné tételére egyetlen megoldást látt ak: közvetlen közelről, a zárt szobában leadott több célzott lövéssel kivégezték. A Magyar Pszichiátriai Szövetség állásfoglalása, de minden civilizált ember véleménye az, hogy beteg emberrel szemben lőfegyver használata semmilyen körülmények között nem me gengedhető. Ezért azt kérdezem a belügyminiszter úrtól, hogy véleménye szerint megfelelőe a kommandós alakulatok felszereltsége és kiképzése, hogy ilyen feladatokat, ilyen szokványfeladatokat ne csak fegyveres erőszakkal, emberöléssel oldjanak meg. Tovább á meg kell kérdeznem, hogy mit tett, illetve mit kíván tenni, hogy hasonló eset a jövőben Magyarországon, a századfordulón, az ezredfordulón még egyszer ne fordulhasson elő. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kös zönöm szépen. Az interpellációra Kuncze Gábor belügyminiszter úr válaszol. Megadom a szót. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Ami ezt a rendkívül szerencsétlen és tragikus kimenetelű ügyet illeti, ennek valóban minden mozzanatát vizsgálni kell annak érdekében, hogy a megfelelő tanulságok levonásával a jövőben a hasonló ügyek elkerülhetők legyenek. Nyilván ennek a vizsgálatnak ki kell terjednie az azt megelőző mozzanatokra is, amikor a rendőrséget kihívtá k. A rendőrségnek mindenesetre a rendőrségi törvényben foglaltaknak megfelelően is ki kellett oda mennie, és ebben az ügyben közre kellett működnie. Ugyanakkor azonban ennek a közreműködésnek - egyetértek önnel - nem ezzel a végeredménnyel kellett volna já rnia, mint ahogy azokban az esetekben, amikor a rendőrség hasonló ügyekben - nagyon sok ügyben - korábban már közreműködött, és nem ilyen eredménnyel zárult a beavatkozása. (15.50) Ebben az ügyben véleményem szerint külön kell választanunk két szakaszt. Az egyik szakasz az az időszak, ameddig be nem hatoltak a lakásba a rendőrök, a második szakasz pedig az, amikor már behatoltak, és a fegyverüket használták. Ezt az utóbbi szakaszt vizsgálja az ügyészség, és az ügyészség fog állást foglalni a fegyverhasznála t jogszerűségét illetően. Ami azonban az ezt megelőző időszakot illeti, el kell mondanom: ehhez a tragikus végkifejlethez az vezetett, hogy az akcióban részt vevő vezetők sorozatosan szakszerűtlenül intézkedtek. Éppen ezért az akció vezénylésében részt vev ő három rendőrtiszt ellen fegyelmi vizsgálat indult. Ha az ügyészség más felelősséget is megállapít ebben az az ügyben, akkor természetesen azokban az ügyekben is meg fog indulni az eljárás.
