Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1960 A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolód ó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/1456. számon, az Állami Számvevőszék véleményét T/1456/2. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1456/1. és T/1456/315. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Tájékozt atom önöket, hogy a házbizottság ülésén létrejött megállapodásnak megfelelően a bizottsági előadók legfeljebb ötöt percben egészíthetik ki szóban a bizottság ajánlását. Megadom a szót dr. Bokros Lajos pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója : Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A jövő évi költségvetés mai nappal megkezdődő parlamenti tárgyalásának kiemelkedő jelentősége van. Az 1996. évi központi költségve tés kapcsán ugyanis elsődlegesen az a fő kérdés, hogy a márciusban megkezdett stabilizációs programnak lesze folytatása, megkapjae a szükséges felhatalmazást a kormány ahhoz, hogy a gazdasági stabilizációt továbbvigye, a szükséges intézkedéseket végrehaj tsa. Rendkívül nagy a tét. A szokásosnál is nagyobb, mert az 1996. évi költségvetési törvény a stabilizációs folyamat útirányát eldöntő határkő szerepét is betöltheti. Számtalan fórumon nekem szegezték a kérdést, hogy miért volt és van szüksé g a stabilizációra, miért éppen ilyen ütemben és miért éppen most. Véleményem szerint egyértelműen és vitathatatlanul a társadalom egészéért, a jövő generációjáért, az elérhető közelségű boldogulásunkért kell itt és most áldozatokat hozni, felvállalni a st abilizáció keserves folyamatát. Meggyőződésem, hogy nincs más alternatívánk. Az eladósodás folytatása, a költségvetés és az államháztartás pazarlása miatti fedezetlen költekezés, a folyó fizetési mérleg hiányának további növekedése súlyos következményekkel járhatott volna. Egy felelősséggel gondolkodó kormány és nemzet számára egy látszólag ma még jól élő, de birtokát jelzáloggal agyonterhelt valamikori dzsentri önmagát is felemésztő öngyilkos életmódja nem lehet követendő alternatíva. A stabilizáció, amely nemcsak jelszó, nem mások megnyerésének a fedőneve, a magunk jól felfogott érdekét szolgáló tennivalók sokasága. Elismerem, ez nem zökkenő- és nem áldozatmentes sétagalopp, hanem helytállást és önmérsékletet igénylő érdekütközésekkel járó fáradtságos foly amat. Természetesen a tennivalóknak csak egy része jelenik meg a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban. A teljes program a benyújtott adótörvénymódosításokból, az önök asztalára ugyancsak letett államháztartási törvényt módosító javaslatainkból, a pro gram szerint hamarosan beterjesztésre kerülő társadalombiztosítási törvényjavaslatból áll. Így reményeink szerint összefüggéseiben is megalapozott törvényalkotásra kerülhet sor. Tisztelt Országgyűlés! Az 1993as, 1994es években mind a folyó fizetési mérle g, mind az államháztartás mérlege jelentős deficittel zárt, a gazdaság külső és belső egyensúlyi pozíciói vészesen megrendültek. Ebben - néhány rövid távon ható egyedi tényezőn és politikai indíttatású túlköltekezésen kívül - alapvetően a magyar gazdaság v ersenyképességének továbbra is nagymértékű sebezhetősége játszotta a döntő szerepet. Világossá vált, hogy a gazdaság fokozatos stabilizálása a korábban követett módon megvalósíthatatlan, mert a szükséges strukturális változások felgyorsulása,
