Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP
1915 Elhangzott már a ko rábbi beszédekben és államtitkár úr expozéjában is, hogy a költségvetés számlarendjét az Állami Számvevőszékkel összhangban, a későbbiekben, még ebben az évben, kormányrendelet fogja meghatározni. Ezzel kapcsolatban szeretném jelezni: fontosnak tartanám, h a olyan számlarend alakulna ki, melynek következtében a folyó kiadások és bevételek nem mosódnának össze az egyszeri műveletekkel, s olyan mérlegek készülhetnének, amelyek a tőkemozgást is tartalmazzák, így a folyó kiadások mellett az állami vagyon változá sairól is pontos képet alkothatnának a képviselők. Szeretném megállapítani, hogy ez a törvényjavaslat fontos előrelépést tartalmaz az állami hitelátvállalások kérdésében is. Ez egyébként a közelmúltig döntően az állami vállalatok szférájában bonyolódott. ( 14.40) A közgazdasági szakirodalomban Magyarországon 1987 óta magyar nyelven is hozzáférhető alapmunkában Samuelson és Nordhaus a hitelállománnyal kapcsolatban a következő megállapítást teszi: "A kormányzati adósság és a kormányzati deficit között egyszerű összefüggés áll fenn: a kormányzati adósságnak az adott évben bekövetkező változása egyenlő a költségvetési deficittel." Azt hihetnők, kedves képviselőtársaim, hogy ez a magyar költségvetésben is így van, de egészen a közelmúltig - mint jeleztem - az úgyn evezett költségvetésen kívüli kötelezettségvállalásokkal az állam olyan hiteleket vállalt át, amelyek adott költségvetési évben nem jelentek meg a törvényben, ugyanakkor kamatkiadásai a későbbiekben terhelték az államháztartást. Ebben a kérdésben az államh áztartási törvényjavaslat fontos előrelépés, mert életbelépése után ezeket az úgynevezett külső kötelezettségvállalásokat a továbbiakban nem teszi lehetővé. Itt szeretnék kitérni az úgynevezett elkülönített állami alapok kérdéskörére. Ha megnézzük az európ ai gyakorlatot, sokféle példával találkozhatunk. A spanyol költségvetési rendszer a miénkhez képest például összehasonlíthatatlanul szigorúbb, egyben mégis hasonlít a miénkhez: ott is léteztek elkülönített állami alapok különböző funkciókkal. Nos, a spanyo l költségvetési szakemberek ezeket az alapokat szívós munkával az utolsó szálig megszüntették, véleményük szerint ugyanis ezek nem biztosítják a közpénzek hatékony felhasználását és melegágyai a korrupciónak. Az alapok kérdésében magyar törekvések is megva lósulni látszottak. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni egy volt pénzügyér, Kupa Mihály véleményét. Így szól: "Az elkülönített állami pénzalapokat valóban be akarjuk vinni a parlament elé felülvizsgálatra, mert ahogy megérezték a költségvetési reform szelé t a tisztelt főhatóságok, azonnal újabb és újabb alapokat szültek, mint egy kis nyuszi az ő tojásaival: mindegyiknek van egy." A törekvéseket ugyanakkor látványos siker nem kísérte. Államtitkár úr utalt az expozéjában arra, hogy legjobb esetben is szinten maradt a számuk. A rideg valóság az, hogy az 1990ben meglévő huszonkét elkülönített alap 1994re harminc alapra duzzadt fel. Ezzel kapcsolatban is számos fontos megállapítást tartalmaznak az Állami Számvevőszék jelentései. Ebből is szeretnék idézni néhány gondolatot. Az áttekinthetőség rovására ment, hogy az alap kezelésének, felhasználásának számviteli és információs rendjét gyakran hiányosan szabályozták. Emiatt egyes esetekben az alap tényleges forrásait, felhasználását nem lehetett megállapítani, a jel entős nagyságrendű bevételek, kiadások összetétele, tartalma ellenőrizhetetlenné vált. Mindezek következményeként az Országgyűlés nem ismerhette meg az alapok gazdálkodásának tényleges működését. Ezért három alapnál a mérlegvalódiság hiányát állapítottuk m eg. A vizsgált alapok többségénél forrásbőséget tapasztaltunk, ami megnyilvánult például az indokolatlan tartalékképzésben, pénzkihelyezésekben, értékpapírműveletekben, vállalkozási tevékenységben, alapítványi támogatásokban, jelentős nagyságrendű év végi pénzmaradványban, előrehozott pénzkifizetésekben, illetve túlfinanszírozásban. A forrásbőség összefüggésben volt azzal, hogy a bevételeket nem az alap céljait jelentő feladatokkal összhangban határozták meg. Az alapokba befolyt források egy része nem a ki jelölt állami feladat finanszírozását szolgálta. E körbe tartozott a jórészt titkos minősítésű,
