Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 30 (118. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
1703 Köszönöm szépen. Az államtitkár úr Akar, csak most hozzászólni nem kíván. (Derültség.) Én azonban nagyon szívesen reflektálok Nyikos alelnök úr imént elmondott szavaira. Többször fölmerült az a kérdé s, hogy presztízsszempontok vezetneke minket akkor, amikor egyegy állásponthoz ragaszkodunk, odafigyelünke egymás érveire megfelelően a vita során, vagy pedig mindenki csak a saját maga gondolatmenetéhez ragaszkodik és azt sulykolja. Én arról tudok besz ámolni, hogy valóban igyekeztem odafigyelni az érvekre, és bizonyos kérdésekben arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Számvevőszék megállapításának ebben a pontban valóban indokoltsága van. Röviden szeretném elmondani, mi az, amiben egyetértek a Számvevősz ékkel, és mi az, amiről továbbra is úgy gondolom, érdemes - akár bizottsági szinten is, ahogy erre az alelnök úr utalt - tovább beszélni és valamilyen kompromisszumra jutni. Nyilvánvalóvá vált számomra: azáltal, hogy a költségvetés adott év végén december 31ével a vámbiztosítékszámla egyenlegét költségvetési bevételként elszámolja, ezzel olyan bevételeket számol el végleges költségvetési bevételként, amelyek nem véglegesen illetik meg a költségvetést, illetve nem lehet tudni, hogy milyen címen fogják megi lletni abban a mértékben, amiben végül is meg fogják illetni. A vámbiztosíték több különböző jogcímen lesz a vámhatározatok után elszámolva részint vám, részint vámpótlék, részint statisztikaiilleték, részint áfa- vagy fogyasztásiadóbevétel lehet belől e, tehát a későbbiekben különböző tételeken kerül a helyére a költségvetésben ez a biztosíték. Ez tehát ebben az értelemben jogilag valóban nem tekinthető előlegnek, és ezért azt gondolom, hogy nem lehet adott évben költségvetési bevételként ténylegesen el számolni. Egyetértek abban is, ha ezeknek az összegeknek év végi bevételként történő elszámolása az évek során halmozódik, ilyen értelemben egyre növekvő az az összeg, amivel a későbbiekben el kell tudni számolni a minden évi zárszámadás során, és valamily en módon egyre nagyobb az a kötelezettség, amelyet különböző jogcímeken el kell tudni majd számolni a költségvetésben. Ezért azt gondolom, helyes, ha keresünk olyan megoldást, amelyik új módon tudja kezelni a vámbiztosítékszámlát és annak az elszámolását. Hogy nem egyértelmű kérdésről van szó - és külön szeretném köszönetemet kifejezni a Számvevőszéknek azért, hogy erre felhívta a figyelmet , azt jól mutatja, hogy az 1993. évi vámbiztosítékszámla esetében maga a Számvevőszék is helyesnek fogadta el azt a gyakorlatot, amit későbbi vizsgálatai során felülbírált, és azt állapította meg, hogy helyesebb lenne más módon elszámolni a vámbiztosítékot. Azt gondolom, a Számvevőszék tényleg annak a funkciónak, annak a megbízásnak megfelelően dolgozott, amivel az Ors zággyűlés megbízza. Ellenőrzése során valóban rábukkant egy olyan eljárásra, ami hosszabb távon az elszámolások tisztaságát és rendezését zavarhatja, és ezért javaslatot tett arra, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően máshogy kezeljük. Nekünk ezt érdemes m egfontolni. Ugyanakkor nem értek egyet azzal az aggodalommal, hogy itt duplázva, megkettőzve kerül számbavételre bármilyen bevétel. Azt gondolom, hogy a jelenlegi elszámolástechnika biztosítja azt, hogy minden bevétel csak egyszer kerül elszámolásra. Éppen ebből adódik az a probléma - amire a Számvevőszék szintén felhívta a figyelmet , hogy egy elképzelt esetben, ha egyik napról a másikra megszűnne a vámfizetési kötelezettség, az egyesült Európa és hasonló szép jelszavak hatására szabad, vámmentes áru- és szolgáltatásmozgás történne meg a határokon keresztül, nos, ilyen képzeletbeli esetben jelentős hiánnyal kellene szembenéznie a költségvetésnek, azzal a hiánnyal, hogy már az előző években elszámolta a vámbiztosítékot bevételként, és akkor az évben a vissz amenőlegesen meghozott vámhatározatoknak már nem lenne fedezete. Azt a biztosítékot a költségvetés már a korábbi években bevételként elszámolta, ezért ebben az elképzelt, nulladik évben nincs fedezete a tényleges határozatok által kirótt vámnak, tehát - mo ndjuk - ebben az évben hiába tervez be a költségvetés iksz milliárd forint vámbevételt a korábbi évek áthúzódó hatásából eredően, nem lesz egy forint vámbevétel sem a költségvetésben, hiszen a vámbiztosítékszámla, ami arra fedezetet nyújtana, a korábbi év ekben már a költségvetési bevétel részét képezte.
