Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 30 (118. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
1699 Az önkormányzatok a gyermeknevelési támogatás és a munkanélküliek jöve delempótló támogatásának igénylésénél és elszámolásánál a kormányrendeletnek nem egyértelmű előírása, illetve a jogszabályok pontatlan alkalmazása miatt többször szabálytalanul jártak el. A költségvetési törvény előírása szerint, ha az önkormányzat a közpo ntosított támogatást nem a megjelölt feladatra használja fel, illetve a törvényben rögzített arányt meghaladó mértékű támogatást vesz igénybe, köteles a támogatást visszafizetni. Mindezeket figyelembe véve a 7. számú melléklet szerinti önkormányzatok a meg jelölt jogcímen és összegben vettek igénybe jogtalanul támogatásokat. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatása is a szabályozás állandó elemévé vált. Átmeneti csökkenés után az előirányzat jelentősen növekedett. Ennek ok a részben az is, hogy elmaradt az állam és az önkormányzat feladatainak elhatárolása. A régi struktúrára, az évtizedek alatt kialakult ellátásra, elért színvonalra és szerkezetre telepített forrásszabályozás, az állami támogatás, hozzájárulás reálértékének csökkenése, az önkormányzatok döntési problémái az önkormányzatok költségvetésében egyre több egyensúlyi problémát okoznak, amelyeket a saját bevételek még a vagyon mobilizálásával együtt sem képesek feloldani. A költségvetések egyensúlyban tartása, a jel entkező likviditási gondok enyhítése érdekében megnőtt az igénybe vett hitelek mértéke, az önkormányzatok harmada pedig kiegészítő támogatásra benyújtott pályázattal kívánta - főként saját döntése következtében adódó - pénzügyi gondjait mérsékelni. (18.50) Ezt elősegítette az a körülmény is, hogy a szabályozás 1994ben bővítette a kiegészítő támogatás igénybevételi lehetőségét, de az 1993. évihez képest kiszámíthatatlanabbá vált, mind az elbírálók, mind az önkormányzatok számára. Az önkormá nyzatok az elbírálás szempontjait előzetesen nem ismerték. A támogatási igények elbírálásánál a döntéselőkészítést végzők együttműködésének hiánya, az előzetes megállapodástól eltérő döntés további problémákat okozott, és indokolatlan átcsoportosításhoz v ezetett a központosított előirányzatok és a kiegészítő támogatás között. A kiegészítő támogatások odaítélésénél a tákiszok kikapcsolása a rendszerből nagyon megnehezítette a kormányzati szervek munkáját. Az önkormányzatok a támogatást sok esetben nem a meg felelő jogcímen igényelték, és a benyújtott pályázataik dokumentáltsága hiányos volt. Több önkormányzat a kizáró feltételek megléte ellenére nyújtott be igényt, a kiegészítő támogatásra mégis kedvező elbírálásban részesült. Számos önkormányzatnál sem forrá shiány, sem egyéb, a működést akadályozó körülmény nem állt fenn, hanem a törvénnyel ellentétesen különböző fejlesztési feladatok megvalósításához, illetőleg saját döntésből fakadó erőn felüli elkötelezettségek miatt kértek és kaptak támogatást. Az 1994. é vi támogatási igények elbírálásánál változatlanul alapvető problémát jelentett, hogy nincs pontos minősítési szempont, és ehhez igazodó statisztikai bázis, aminek az alapján általános érvénnyel meg lehetne állapítani, hogy melyik önkormányzat tartozik az ö nhibáján kívül hátrányos helyzetű kategóriába. A támogatásokkal a forráshiányt kiváltó okok nem szűntek meg, a gazdasági szempontokat nélkülöző önállósági törekvések eredményeként a kistelepülések egy része csak úgy képes a központi támogatással létrehozot t intézményeit működtetni, ha ehhez további központi támogatást kap. Ugyanakkor a kiegészítő támogatási forma megléte, az elosztás módja az önkormányzatok egy részét indokolatlan igények benyújtására készteti, és nem a hatékony, takarékos gazdálkodást öszt önzi. Az önkormányzati forrásszabályozás fogyatékosságát is mutatja, hogy 1994re közel megötszöröződött az előző évhez képest a kiegészítő támogatás iránti igény, melynek azonban csak harmadát lehetett kielégíteni. A támogatás összegét a megnövekedett ig ények miatt 1994. év közben kétmilliárd forinttal fel kellett emelni, ami arra is enged következtetni, hogy a normatív hozzájárulások fajlagos mértékének
