Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 30 (118. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
1696 ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Gyimóthy képviselő úr ismételten viszontválaszra kér lehetőséget? (Igen.) Tessék. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm, elnök úr. Nem élek vissza a türelemmel, r áadásul frakciótársunk következik felszólalásra... Annyit meg kell jegyezni, hogy amit a frakcióvezetőnk szóvá tett, tehát hogy a vámbiztosíték rossz helyre lett könyvelve a zárszámadásban, ezt a szabálytalanságot az Állami Számvevőszék elismerte, önök is elismerték, tehát hiba történt. Ha önök újra ellenzéki képviselők lesznek majd, önök is ugyanúgy fogják ezeket a hibákat természetesen ostorozni, mint ahogy nekünk, ellenzéki képviselőknek kell. És még egyszer mondom: szerintem nem ön jogosult arra, hogy a z összes ellenzéki képviselőnek - úgymond - a hibáira vagy bármire fölhívja a figyelmet. Van pénzügyminiszter, van államtitkár, megvan a kormánynak úgymond a képviselője, a kormány tagjainak a lehetősége. Megvolt múltkor is, tisztelt Keller képviselő úr, a kár az államtitkár úrnak, akár a miniszter úrnak a lehetősége arra, hogy reagáljon az ellenzéki felszólalásokra. Én kicsit furcsának tartom, hogy késői órában és egyértelműen a távollevő, hivatalos elfoglaltsága miatt nem tud itt lenni... De mi jóval többe n vagyunk a számszaki arányunkat tekintve, mint önök, a kormányképviselők, tehát azt hiszem, hogy nem kellene ezt kihangsúlyozni, hogy mikor nincs itt valaki. Úgyhogy önök, kormányképviselők sokkalta kevésbé jelentek meg, mint az ellenzéki képviselők, és n em a legszerencsésebb dolog valakinek a távollétében perceken keresztül elemezni a korábbi fölszólalását. Ez mindenképp a jóízléssel legalábbis ellentétes. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Salamon László) : Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javasolom, hogy ezt a vi tát zárjuk le. Senkinek a távollétére nem szerencsés természetesen hivatkozni, de gondolom, az teljesen nyilvánvaló, hogy ha az Országgyűlés tárgyal egy napirendi pontot - ráadásul ha az az ügy befejeződik, de ha nem is fejeződne be, akkor is , akkor aki szót kap, az minden olyan elhangzott beszédre reflektálhat, amire akar, és bármit elmondhat, amit a képviselői szólásszabadság jegyében joga van itt elmondani. Nyilván arra senki se lehet tekintettel, hogy akire reflektál, az itt vane vagy sem, mert akkor nagyon félnék, hogy a mondanivalókat ugyancsak állandóan félbe kéne szakítani. Zárjuk le ezt a vitát. Lamperth Mónika, ügyrendi kérdésben kér szót? (A képviselő asszony felemelt két ujjával jelzi, hogy kétperces hozzászólásra kér lehetőséget.) Kétperces? (Igen.) Tessék, kétperces hozzászólásra megadom a szót Lamperth Mónikának. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szívesen tennék eleget annak a javaslatnak, amelyet elnök úr elmondott - és egyébként tartalmát tekintve a megjegyzéseivel messzemenőkig egyetértek , de nem hagyhatom szó nélkül, mert Gyimóthy úr második reagálásából arra következtetek, hogy vagy nem értette meg, vagy nem akarta megérteni, amit Keller László mondott. Itt nem arról van szó, hogy akár a kormá ny képviselője, akár kormánypárti frakciókból bárki azért nem tudta volna akkor reagálásokkal kiigazítani a Független Kisgazdapárt vezérszónoka által elmondottakat, mert nem akarta vagy mert nem az ő tiszte, hanem azért nem tudta, mert a vezérszónoklat utá n nem volt lehetőség a reagálásra. Egyébként úgy gondolom, függetlenül attól, hogy az illető itt van vagy nincsen, ezeket az állításokat nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Egyrészt nagy részük valótlan volt, minden alapot nélkülözött, és magunk között sz ólva "zöldségek" hangzottak el ebben a vezérszónoklatban, amit helyre kellett tenni, függetlenül attól, hogy ezt a kormány képviselője teszi, vagy egy kormánypárti képviselő. Nem lehet a közvéleményt abban a hitben hagyni, hogy a vezérszónokok által elmond ottak megfelelnek a valóságnak.
