Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 30 (118. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGA MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Salamon László): - MAYER ANTAL (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
1693 Megállapítja példáu l, hogy a törvényhozó hatalom részéről számos visszaélés történt a zárszámadás összeállításakor. (18.20) Ez az egy megállapítás két dologban is félrevezeti a hallgatóságot, miközben nagyon tetszetősen hangzik. Egyrészt a zárszámadást nem a törvényhozó hata lom állítja össze, így visszaélést sem követhetett el, másrészt az Állami Számvevőszék négykötetes jelentésének egyetlen sora nem utal visszaélésre. A vámbiztosíték bevételként történő elszámolását a vezérszónok a mérleg szándékos meghamisításának minősíte tte. Ennél a kijelentésnél a képviselő úr figyelmen kívül hagyta az államtitkár úr kifejtését, az Állami Számvevőszék erről szóló jelentését és a parlament tavalyi döntését. Ha mindez elkerülte volna éleslátásának horizontját, akkor legalább a szándékosság ot illett volna elhagyni a minősítés során. Gondolom, nemcsak én, hanem sokan mások kíváncsian várták annak kifejtését a vezérszónok úr hozzászólásában, hogy az egyszeri leértékelés és az előre bejelentett többszöri apró leértékelés miért ugyanazon hatást fejti ki. Nos, nem sorolom, de mindez azt is mutatja, hogy nemcsak a koalíciónak kellene a '94es zárszámadáshoz módosító indítványokat beterjeszteni. Ezek után három kérdésről kívánok szólni, mindhárom kérdés többször lett érintve a vitában, de ennek elle nére a legutóbbi költségvetési bizottsági ülésen még mindig heves vita bontakozott ki mind a vámbiztosíték elszámolásáról, mind a cél- és címzetttámogatások maradványértékének elszámolásáról. Először a vámbiztosíték elszámolásá val kapcsolatban kialakult álláspontomat szeretném kifejteni. A vámbiztosíték 1992. augusztus elején került bevezetésre az azonnali vámfizetési kötelezettség jogszabályi előírásával egyidejűleg. 1993. december 31ig a vámbiztosíték számlára befizetésre ker ült 32 milliárd forint, kifizetésre 19 milliárd forint, az év végi egyenleg 13 milliárd forint. 1994. december 31ig ugyanezek az értékek: a befizetés 81 milliárd forint, a kifizetés 57 milliárd forint, s az egyenleg 23 milliárd forint. Az Állami Számvevős zék nem vitatja azt, hogy a Pénzügyminisztérium a jogszabálynak megfelelően kezeli - bevételi és nem letéti számlán - a megfizetett vámbiztosítékot. Ugyanakkor kifogásolja, hogy már akkor bevételként veszi figyelembe, amikor a bizonylati alátámasztást jele ntő vámhatározat kiadása csak a következő évben történik meg. Az Állami Számvevőszék azt állítja, hogy a vámbevételként kimutatott összeg nagyobb részét a következő költségvetési évben más bevételi jogcímen számolják el, kisebb hányada nem is lesz a költsé gvetés bevétele, mert visszautalják a vámbiztosítékot befizető importőrnek. Ez majdnem pontosan igaz is, csakhogy például az 1993ban megfizetett vámbiztosítékhoz kapcsolódó 1994es határozat utáni elszámolás nem az 1993. évi vámbiztosítékkal szemben kerül elszámolásra, hanem az 1994es vámbiztosítékbevételi számlával szemben, amelynek az induló egyenlege nulla. Az induló nulla egyenleg a vita szempontjából nagyon lényeges. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy az adott év elejétől befolyó tényleges bi ztosítékokkal kell a korábbi időszakban keletkezett vám- és adókötelezettségeket átutalni az aktuális költségvetési bevételi számlára, így az adott évi vámbiztosíték számlán szereplő összegek csak egyszer kerülnek költségvetési bevételként elszámolásra. Ez pedig azt jelenti, hogy nem merülhet fel bevételduplázódás sem éven belül, sem évek között, és ezért nem lehet bújtatott hiánynövekményként felfogni a vámbiztosíték számla év végi egyenlegét. Egy kis mértékű torzítást persze mégis mutat a fentiek szerinti elszámolási mód, ez pedig abból fakad, hogy az év folyamán folyamatos állományváltozás történik a vámbiztosíték számlán. Ez mintegy 90 százalékban a költségvetési bevételi számlákra való utalást jelent, a fennmaradó esetekben pedig az importőröknek történ ő visszafizetést. Ez az a rész, amely tulajdonképpen
