Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 30 (118. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGA MIHÁLY, a Fidesz - ELNÖK (dr. Salamon László): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz
1685 most megadom a szót Varga Mihály képviselő úrnak, a képviselőcsoport vezérszónokának, aki az előzetes házbizottsági megállapodás értelmében legfeljebb húszperces időtartamban fejtheti ki a frakció álláspontját. VARGA MIHÁLY , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm, elnök úr. Hadd kérdezzem meg, ragaszkodike hozzá, hogy kimenjek a szónoki emelvényhez, vagy innen a helyemről is elmondhatom a hozzászólásomat. ELNÖK (dr. Salamon László) : Képvisel ő úr, az általános vitára van egy ilyen megállapodásunk, itt írásban jelzett felszólalók is vannak. Azt kérem - nem fog ez különösebb nehézséget okozni , fáradjon ki. Ha a házbizottságban ezeket a formákat rendeltük, akkor tartsuk is magunkat hozzá mindig . VARGA MIHÁLY , a Fidesz képviselőcsoport részéről: (Már a szónoki emelvényről:) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1994es költségvetési törvény végrehajtása kapcsán elsőként a múlt esztendő néhány gazdaságpolitikai ten denciájáról kívánok szólni; majd ezt követően másodsorban azokról a törvényességi aggályokról, amelyek a zárszámadási törvényjavaslat kapcsán felmerültek. Milyen gazdaságpolitikai célok szerepeltek az 1994es költségvetési törvényjavaslatban? Az akkori kor mány kettős célt tűzött ki 1994re: egyrészt az 1993 őszén, végén megindult gazdasági növekedés feltételeit kívánta továbbra is biztosítani, ezeket javítani, valamint - akár a fizetési mérleg hiányával is számolva - ezt működőtőkebeáramlással fedezni; más részt törekedni kívánt a belső és a külső pénzügyi egyensúly fenntartására, az infláció csökkentésére. Utólag megállapítható, hogy e kettős cél teljesítése csak felemás módon és ellentmondásosan sikerült. Most, 1995 októberében, azt hiszem, mindnyájan vegy es érzelmekkel tekinthetünk vissza 1994re, ugyanis a tavalyi év kétségkívül elmozdulást jelentett a korábbi gazdasági tendenciáktól, hiszen öt év után először növekedett a bruttó hazai termék mintegy 2 százalékkal; és először következett be a gazdaságban egy pozitív irányú trendváltás. Ezt a pozitív irányú elmozdulást kétségkívül elősegítette az a külgazdasági konjunktúra, amely a külső piacokon nyilvánult meg. Ezek a kedvező változások a magyar gazdaság számára döntő - elsősorban nyugateurópai - országok ban elősegítették azt, hogy a piacok bővülésével a fellendülés a várakozásokhoz képest is erőteljesebben induljon meg. A legfejlettebb tőkés országok bruttó hazai termékének növekedése körülbelül 2,8 százalékos volt 1994ben, amely bővülés természetesen a magyar felvevőpiacok bővülését is eredményezte. Az európai országok fellendülésének oka többségében az export növekedése volt, de számottevő szerepet játszott ebben a belföldi kereslet felfutása is. 1994ben KeletEurópa átalakuló országai többségükben növ ekedési pályára álltak. Általában mindenhol nőtt az ipari termelés, az infláció pedig mérséklődött. Ha a velünk azonos fejlettségi szintű keleteurópai sorstársainkat nézzük meg, akkor azt láthatjuk, hogy sajnos a makroökonómiai mutatók alapján a magyar ga zdaság egy kicsit kevesebbet profitált abból a fellendülésből, abból a világgazdasági konjunktúrából, amiről az előbb szóltam, mint a közeli országok. Lengyelország és Szlovénia mintegy 5 százalékos GDPnövekedést ért el, Szlovákia 4,7 százalékost, és a cs eh gazdaság növekedése is 2,7 százalékos volt 1994ben. Szinte mindegyik átalakuló országban javult a költségvetési egyensúly; csökkent a hiány Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában, sőt Csehország, Szlovénia és Horvátország költségveté si többletet ért el. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Magyarországon 1994ben a költségvetési hiány GDPhez viszonyított aránya nőtt. Természetesen van néhány olyan eredmény is, amely miatt 1994re örömmel tekinthetünk vissza. Ilyen, az összehasonlít ást kiálló eredmény volt például az infláció csökkenése, illetve a munkanélküliség csökkenése. A fogyasztóiárváltozás 1994ben 18,8 százalékos volt - ezt, mondjuk, összehasonlítva a '95ös tendenciákkal, kétségkívül pozitív eredménynek tekinthetjük , és a
