Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 30 (118. szám)
1652 nem a szociális szándékú hatalomról, hanem egy durva, kegyetlen elnyomóró l van szó, ami a világ előtt most megmutatkozott igazi arcával. Óriási, mondhatnám történelmi eredmény, amit a magyar forradalom ezen a téren elért. Idehaza pedig történelmünknek egyedülálló forradalma, amelynek nem volt vezére, nem volt Dózsa Györgye, Rák óczija, Kossuthja, Tokayja vagy Budai Nagy Antalja; csak eszméje volt: a kisember. Ez volt az első forradalom Magyarországon, és ha szabad egy kis túlzással vagy túlzásnak hangzó megállapítással mondani: mindig ellene voltam minden címeknek, a báróknak, g rófoknak éppenúgy, mint a párttitkároknak, az embert igyekeztem és igyekszem mindig nézni. És azt hiszem, a magyar forradalom ebben óriási volt; hogy az emberi értékek jöttek elő, az áldozatok, a kisember. Senkit nem szavaztak meg, hogy menjen oda, senkit nem toltak oda. Ki gondolhatta volna, ki volt a világon olyan ember, aki október 23án délután - mikor fél háromkor megadta Piros László belügyminiszter az engedélyt , azt hitte volna, hogy ebből valami lesz. Amikor a hatalmas Szovjetunió, a világ legnagy obb gyalogságával, nagyon erős légi erejével és tengerészeti erejével, az itthoni rendőrséggel, titkos rendőrséggel, katonasággal pár ezer gyerek meg tudja váltani a világot. Ki gondolhatta volna, hogy forradalom lesz! A kisemberek csinálták. A tiszta lelk ű, az önzetlen fiatalok, a csepeli munkások, a földművesek, akik hozták az élelmet; valami meggyulladt az emberekben, hogy valami tiszta, nemes dolog van. És ezért volt, hogy egyesült az ország ebben a gondolatban. Senki nem akart semmi más lenni, mint az, hogy részt vegyen, hogy áldozzon. És ez az, ami jelenleg - úgy érzem - hazánkban, az Országgyűlésben is valami hiányzik. Hiányzik az, hogy az emberek nem érzik, hogy valaki önzetlenül, valaki a közérdekért áldozatot is tud hozni. Enélkül, úgy érzem, hazán kban nem fogjuk elérni azt az együttműködést, amely mindazoknak a nehézségeknek a megoldására szükséges, hogy újból elérjük azt a fokot, hogy Magyarország valóban nemcsak Európának tagja, Európának szuverenitásában, függetlenségében és szabadságában teljes tagja legyen. De ahhoz szükséges, hogy minden vezető, beleértve az országgyűlési képviselőket, a közérdeket szolgálja, és elsősorban áldozattal mutasson példát, ne pedig szavakkal. Köszönöm. (Taps minden oldalon.) Az Orsz ággyűlés következő ülésének összehívása ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés őszi ülésszakának következő, várhatóan háromnapos ülését 1995. október 30án, hétfőn 15 órára összehívom. Az ülés bezárása ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm megtisztelő figyelmüket, mai ülésünket berekesztem. Mindenkinek jó pihenést kívánok! (Az ülésnap 14.00 órakor ért véget.) 1995. október 30 (118. szám)
