Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
1648 részét, és ne azt kérje, hogy a magyar ügyet vegyék fel az Egyesült Nemzetek ülésszakának következő ülésére, ami november 12én lett volna, hanem vegyék fel a rendkívüli ülésre, ami akkor már folyt a szuezi ügy miatt. Me gdöbbentem, és csak annyit mondtam: Teljes lehetetlenség, amit kérsz, mert Szoboljev már telekürtölte a világot, hogy kívülről irányítják a magyar forradalmat, az amerikaiak, a Szabad Európa meg egyebek, s mondom: ha én küldök egy táviratot most Nagy Imrén ek, akivel életemben egyszer találkoztam ebben a parlamentben 1947ben, akkor azt mondják, hogy megint külső beavatkozás. De, tettem hozzá: hogy lehet ilyet kérni, hogy lehet a főtitkárságnak egyáltalán ezen gondolkozni, amikor a távirat egy S.O.S., egy dr ámai kiáltás? Odahaza nem tudják ebben a pillanatban, nem szakértők, hogy mi különbség egy rendes ülésszak és a rendkívüli között, ez a távirat igényli azt, hogy azonnal a napirendre tűzzék a rendkívüli ülésen. Hosszú vita alakult ki, nem az ő véleményét m ondotta, hanem csupán annyit, hogy lényegében akkor nem fogják a rendkívüli ülésszakra tűzni. Letettem a kagylót, és azt mondtam, hogy az Egyesült Nemzetekben sajnos, akta lett ebből a csodálatos eseményből. 2án összehívták a Biztonsági Tanácsot, Kondukto rov Péter úr már nem volt ott, egy Szabó János nevű egyént bíztak meg, nem tudom ma se, hogy milyen alapon, aki cigarettával a szájában, zsebre tett kézzel nem keltett diplomatabenyomást, Szoboljev mellett volt állandóan. Megint eltelt a november 2a azza l, hogy ez a Szabó János jogosan képviselie a magyar kormányt, vagy nem. Így telt el péntek délután 6 és 10 óra között, Szoboljev ígéretet tett, hogy Budapestről a csapatokat kivonják, és valami tárgyalás elindul. A napirendet befejezvén, el akarták bizon ytalan időre halasztani az ülést, amikor egy kitűnő magyarbarát, Portuondo úr, kubai követ, ismétlem, nem Castronak a követe, azt mondta, hogy november 3án ismét jöjjenek össze. Összejöttek, ugyancsak ebben a beosztásban, de akkor már szorosabban követelt ék Szabó Jánostól, hogy mondja meg, mi van Magyarországon. Szombat délután volt, körülbelül megint hosszan folyt a vita, eljárásjogi kérdések, s a következő mondatot mondotta: Magyarország és a Szovjetunió között a megegyezésre elindultak tárgyalások, és M agyarország területére több szovjet katona nem lép be. Megnyugodtak a delegátusok, valóban elindult egy tárgyalás, katona nem lép be, és szombaton délután nyugodtan távoztak. Ha van a politikában és bárhol féligazság, ami mindig rosszabb, mint a hazugság, ez a mondata Szabó János úgynevezett fődelegátusnak, mert valóban elindult a tárgyalás, de le is tartóztatták a magyarokat, később kivégezték, és valóban nem lépett be több szovjet katona, mert már bent voltak. A delegátusok nyugodtan távoztak azzal, hogy talán béke lehet és megegyezés. November 4e után már nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert november 4én egy más kormány jött. Hozzá kell tennem, hogy illegális kormány, mert Nagy Imre soha nem mondott le a miniszterelnökségéről, nem is foszthatták meg, így az a kormány, ami akkor megalakult, illegális volt. November 4e után a közgyűlés igyekezett határozatokat hozni, de sajnos, ez már valóban késő volt. Megkérdezhetik: vajon mit kellett volna tenni, és mit lehetett volna tenni az Egyesült Nemzetek közg yűlésének? (13.40) Egyéni meggyőződésem - vitatható természetesen , hogy ha olyan delegátusa van Magyarországnak október 24e és november 4 e között, de inkább 293031én, aki képviselte volna a magyar népet és a magyar nemzetet, meg tudta volna mozgatn i a közgyűlést, amely meggyőződésem szerint egyetlenegy ügyben sem volt olyan egységes, mint a magyar forradalom és szabadságharc mellett. A Szovjetunió soha, egyetlenegy esetben sem kapott több támogatást a szavazatoknál, mint kizárólag az úgynevezett csa tlós államokat, egyetlenegy állam nem állt mellé, legföljebb tartózkodott. Azt a lelkesedést, ami a közgyűlés tagjaiban volt, meg kellett volna
