Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
1635 A harmadik összefüggés még messzebb veze t; nevezetesen a kormány, de ezen túlmenőleg az ország és az itt folyó átalakulás nemzetközi megítéléséhez. Felteszem a kérdést: nem tart attól a kormány, hogy a nemzetközi pénzügyi körök és a külföldi kormányok megítélésében negatívak lehetnek költségveté se, illetve zárszámadása számszaki ellenőrizhetőségének anomáliái? A kormány ismételten azzal vádolja az ellenzéket, hogy kritikájával rontja az ország külföldi, különösképpen pénzügyi megítélését. Ezzel szemben egyebek közt az 1994. évi zárszámadással épp a kormány rontja az ország külföldi, különösképpen pénzügyi megítélését azzal, hogy nem tud, vagy nem akar a parlamentáris demokráciák európai normáinak és a nemzetközi számviteli normáknak megfelelő költségvetési és beszámolási rendszert kialakítani. Az eddigi vitában a kormány és pártjainak képviselői ismételten is azt hangsúlyozták, hogy az állami pénzek megvannak, nem vesztek el, megfelelően használták fel azokat. Itt mindössze arról van szó, hogy számviteli hibák, kisebb tévedések fordultak elő, s eze kből ered az, hogy a zárszámadás végső egyenlegei nem egyeznek. Arra is hivatkoztak, hogy a hibák nagyságrendileg eltörpülnek a zárszámadás ezermilliárdos főösszegei mellett. Engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Amikor én valaha számvitelt tanultam az ország akkori legkiválóbb, nemzetközileg is elismert szaktekintélyétől, azt hangsúlyozta: teljesen közömbös, hogy egy mérleg egy fillérrel vagy egymillió pengővel - pardon, forinttal - nem stimmel. Egyaránt elfogadhatatlan, mert elveszti a legnagyobb tőke tételt, a bizalmat. Tekintettel a zárszámadási vita jelenlegi szakaszának jellegére, két olyan általános jellegzetességre kell rámutatnom, amely sajnos jellemző a kormány vonalvezetésére. Az egyik az, hogy a kormány rendszeresen igyekszik a hibákért a fele lősséget az előző kormányokra hárítani; és ez történik jórészt ebben a zárszámadásban is. Ennek kiemelkedő példája volt egyébként Békesi Lászlónak az előbb elhangzott beszéde. Emlékezzünk rá, 1994ben a kormány mintegy féléves tehetetlenségét azzal indokol ta, hogy csak hatalomra jutását követően tudta felmérni a gazdasági helyzetet, megállapítani a teendőket. Nos, az 1994. évi zárszámadás hiányosságai és hibái kapcsán erre nem hivatkozhat a kormány. Az Állami Számvevőszék ugyanis már az 1992es és 1993as é vi zárszámadás kapcsán is nagyrészt ugyanazokra, ugyanezekre vagy hasonló hibákra hívta fel az Országgyűlés figyelmét, mint most. A mai kormánypárt képviselői, akkor ellenzékben, nem győzték elítélni az akkori kormányt ugyanezek miatt a hibák miatt. Követk ezésképp a kormány nem hivatkozhat arra, hogy nem ismerték az előző kormányok alatti helyzetet, és nem volt idejük felkészülni a hiányosságok fölszámolására. Mi több, az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában, 1994 . november 8án - tessék elővenni az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyvét - a pénzügyminiszteri államtitkár bejelentette a kormány szándékát, hogy hasznosítani kívánja a Számvevőszék megállapításait. És ezzel szemben mi történt? Idézem az Állami Számvevőszék jelentését a negyedik oldaláról: "Még azon a téren sem történt előrelépés, ahol erre mód és lehetőség lett volna, hogy a központi költségvetés zárt rendszerű nyilvántartási rendszerének kialakítását megkezdjék a Pénzügyminisztériumban, s a hatályos szabál yok alkalmazásának érvényt szerezzenek." (12.30) A kormány tehát nem tudta vagy nem akarta megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a jelenlegi zárszámadás szakszerű és jogszerű legyen. Kénytelen vagyok arra a végső következtetésre jutni, hogy a kormány s e nem tudta, se nem akarta, hogy a zárszámadás szakszerű és jogszerű legyen, mert így korlátlan és ellenőrizhetetlen mozgásteret akart magának biztosítani. A kormánypolitika másodjellegzetessége a törvényjavaslatok vitája után rendszeresen az, hogy azt áll ítja: az ellenzék nem tesz érdemi javaslatokat a jogszabályok jobbá tételére. Ezt állítja ismételten is a miniszterelnök, és ugyancsak ezt teszik kormányának tagjai, nem beszélve a kormánypártok képviselőiről. Ugyanakkor a kormány törvényjavaslatainak vitá ja során rendszeresen
