Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1632 DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Amit é n "nyomtam" négy évig, és fogok, ameddig itt vagyok ebben a házban, az az államháztartási reform következetes végrehajtása. Szilágyiné ellenőrizheti a jegyzőkönyvekből. Elég nehéz lenne nekem másfajta szerepet tulajdonítani, mondjuk a túlelosztás szorgalma zását. (Taps a bal oldalról.) Ezt a saját frakciótársaim tudják igazolni. Nem is szeretnek érte. Másik ügy: Persze, hogy a kamatcsökkentés eredményezheti az államháztartás ma már egyre gyorsabban növekvő tételének, az adósságszolgálati terheknek a csökkent ését. Csakhogy az összefüggések itt sem fordíthatók meg. Ahhoz, hogy a kamatterhek csökkenjenek, először az államháztartás hiányát kell csökkenteni. Nincs fordítva. Nincs olyan, hogy voluntarista módon csökkentjük a kamatokat. Illetve volt ilyen 199293ba n, amikor az MNB indokolatlanul lenyomta a jegybanki alapkamatot: egyetlen évben 90 milliárd forinttal csökkent a lakossági megtakarítás ennek hatására. Ezt nem kellene eredményként elkönyvelni. Ha majd úgy tudjuk csökkenteni az államháztartás hiányát, hog y emiatt az állampapírokra kevesebb kamatot kell a piacon fizetni, akkor a kamatszínvonal természetes módon csökkenni fog, visszahatva az államháztartás kiadásaira is. Ez igaz. De nem fordítva áll az összefüggés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok pads oraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces viszontválaszra megadom a szót Szabó Iván képviselő úrnak. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Ház! Két percekre széttördelve valóban rettenetesen nehéz a vita. Két dologra kell reagálnom, ami egyben sze mélyesen is érint abból, amit Békesi László mondott. Az egyik, hogy az infláció mente a kamattól, vagy a kamat az inflációtól. Ha jól emlékszem - most nem tudom elővenni, mert nem erre készültem , mégis csak hivatalosan meghirdette a kormány a 100140 mi lliárd közötti likviditásszűkítést, és ebből lett inflatórikus hatás. Ezt mégsem lehet visszafordítani, hogy nem akartuk ugyan, de szűkítettünk likviditást, mert ez vitte fel a kamatokat. Nyilvánvalóan egyre drágább a pénzhez hozzájutni. A másik dolog pedi g: most már tudok reagálni ebben a Császár Terézia és Békesi László közötti vitában egy nagyon furcsa dologra, amelyik összefügg bizonyos mértékig a nyugdíjakkal is. Ebben a tekintetben nem egészen rossz a lelkiismeretünk, mert, ha jól emlékszünk, ebben a házban, amikor én kormányon voltam, akkor mint pénzügyminiszter, én kaptam az ellenzéktől, amely ma pont kormányon van, a 16 százalékos nyugdíjemelést, amelyik irracionálisra nyomta volna ezt fel. És mi voltunk a szociálisan érzéketlenek, akik ennek a nyom ásnak nem akartunk engedni. Most ezt felhánytorgatni, egy kicsit ízléstelennek tartom. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Surján László képviselő úrnak. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : É n sem szívesen avatkozom bele a volt pénzügyminiszterek vitájába, de mégis úgy érzem, hogy a vitánk stílusán valahogy változtatni kellene. Miről is szól ez a költségvetési zárszámadás? '94ről szól. Itt most már visszamentünk a múltba, és előreszaladtunk a jövőbe. Én tudom, hogy az ellenzék sem áll túlságosan jól, a kormánypártok sem állnak túlságosan jól, sem a lakosság megítélésében, sem a gazdaságpolitika sikerességében. De olyan rosszul azért nem állnak a tisztelt kormánypárti képviselő urak és hölgyek, hogy a higgadtságáról és szakértelméről ismeretes Békesi László képviselőtársam személyes hangvételben az ábécét kérje számon képviselőtársaitól. Én azt hiszem, ez méltatlan Békesi Lászlóhoz is és méltatlan ahhoz is, hogy itt valójában a jövőről kellene b eszélnünk, mindazokról a tanulságokról, amelyeket le kell vonni. Ezekbe pedig az is
